Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Komárom (Dr. Kapy Rezső)

A cseh hivatalnokok költözködtek, vitték a hatósági épületek berendezéseit. A kikötőből közel hétszáz vagon gabonát szállítottak el, de elvittek mindent, ami csak megmozdítható volt, vitték végeláthatatlan sorban kígyózó autóoszlopok. A dunaparti Skoda-hajógyárból a szemünk láttára vontatták ki az utolsó, még félig sem kész hajóvázat. Nem maradt az egész telepen egy szög sem — csak egy csehszlovák zászló. Reggel hirdetményt ragasztottak ki, amelyben elrendelték, hogy mindenki huszonnégy óra alatt mindenféle lőszerét vagy egyéb fegyverét szolgáltassa be. Kellemes meglepetésben is volt részük ezen a napon a komáromiaknak: megkezdték a hetekkel ezelőtt elkobzott rádiókészülékek visszaadását. A Vármegyeház-utcában délután kettőkor ismét megkezdődtek a tárgyalások. Ez a tárgyalás egész rövid ideig, alig két óra hosszat tartott. Megkezdődött a cseh huzavona. Tisoék bejelentették, hogy tanulmányozták a magyar követeléseket, de igen nagy az anyag és nem tudnának hirtelen választ adni. Legjobb lenne, ha hosszabb időre elnapolnák a tárgyalásokat. Később folytathatnák, akár itt Komáromban, akár esetleg, ha a magyarok úgy akarnák, másutt valahol. .. A magyar delegáció tiltakozott minden elnapolási kísérlet ellen és erélyesen kérte, hogy Tisoék a magyar követelésekkel szemben határozott formában fogalmazzák meg ellenjavaslatukat. — Nem fog olyan gyorsan menni — jelentette ki kenetteljes ártatlansággal Tiso, — ezért legjobb volna, ha holnap délelőtt csak a szakértők tanácskoznának és a bizottság délután három órakor ülne össze. Ezt el kellett fogadni. A másnapi munkarendet is így állították össze. Két nap tehát elmúlt már anélkül, hogy történt volna valami! Szegény komáromiak! Vérmes reményekkel fogadták a delegáció érkezését és azt hitték, hogy a döntés hamar megtörténik! Szomorúan, lehorgasztott fejjel hallgatták a híreket. És ahogy telt az idő, úgy növekedett a csehek önérzete. A kedd délelőtti szakértői tárgyalások eredménytelen huzavonák voltak. Apró részletkérdésekről órákig elbeszélgettek a csehek, de határozott választ semmire sem adtak. Ilyen előzmények után, amikor kedden délután három órakor a delegáció tagjai ismét összeültek, gróf Teleki Pál határozott hangon konkrét ellenjavaslatot kért a csehektől. Tiso megint csak kertelt, majd amikor már nem térhetett ki a válasz elől, kijelentette, hogy elismerik ugyan a müncheni határozatokat, hajlandók is a magyar sérelmeket orvosolni, de nem úgy, ahogy azt Magyarország követeli. — A csehszlovák kormány hajlandó autonómiát adni a magyar kisebbségeknek, — jelentette ki Tiso, — területvisszaadásról azonban egyáltalában szó sem lehet. — 71 — 5