Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Megkezdődik Csehszlovákia felbomlása - Semmiféle megkülönböztetésbe nem nyugszunk bele
— Feleletet vár még a második kérdés: Meg vagyunk-e elégedve mi., magyarok? — Egyszerűen kijelenthetem: nem vagyunk megelégedve, aminthogy nem is lehet megelégedve magyar ember mindaddig, amíg az igazság, amelynek jegyében kell a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendeződnie s amely Münchenben elindult a maga útjára, magyar vonatkozásban is teljes megvalósuláshoz nem jut. — A magyar álláspont a csehszlovák kérdés rendezésénél kezdettől fogva ingadozás nélkül tiszta, egyszerű és megtámadhatatlanul igaz elvi alapokon nyugodott s ez: hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendezése az önrendelkezési jog és az egyenlő elbánás alapján kell, hogy történjék. Semmiféle megkülönböztetésbe, amely a mi hátrányunkra szolgálna, bele nem nyugodhatunk. — Ezt az irányelvet tartottuk szem előtt és fogjuk szem előtt tartani mindaddig, amíg a kérdés megoldáshoz nem jut. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ennek az álláspontnak érvényesítésénél semmiféle nehézségtől nem riadunk vissza. A miniszterelnök egységre, fegyelemre intette végül a nemzetet, hogy a rá váró feladatoknak megfelelhessen és végül szólott az új életről, amelyet meg kell teremtenünk az egész magyarság számára. A következő napokban tovább folyt a németek és lengyelek bevonulása Csehszlovákia területére. A német haderő öt ponton át hatolt be a II. számú körzetbe, mégpedig Reichenau városánál Friedland vidékére, Weissdorfon át a keleti részre, Schlandon át Schlickenau felé, Ebersbachon át Rumburg irányába, végül Seifhennesdorfon át a warnsdorfi kerületbe. Az egész tartomány a „Deutschland über Alles" és a „Horst Wessel-Lied" hangjaitól zengett, Hitler vezér és kancellár egekig csapó üdvrivalgás közepette vonult be Éger városába, majd bejárta az egész égeri kerületet. A cseh kaszárnyákból, internálótáborokból és börtönökből megindultak hazafelé a német katonák, politikai foglyok és internáltak, akiket a csehek, a müncheni egyezmény folytán, szabadon bocsátottak. Egész cseh hadosztályok vesztették el a legénységüket, egész kényszermunka-táborok maradtak üresen. A felszabaduló vidékekről ugyanekkor visszafelé özönlött a cseh katonaság, a menekülő tisztviselők tízezrei indultak Prágába és a többi belső országrészek felé. Szörnyű népvándorlás indult meg a köztársaság egész területén, olyan káosz támadt, amelyben már-már senki se tudta, merre van előre és merre hátra. Lengyelország ugyanekkor birtokába vette a tescheni Sziléziát. A lengyel csapatok, Bartkovszky tábornok vezényletével, átvonultak az Olsa hídján és egy cseh tábornok átadta a területet Bartkovszky tábornoknak. A rádióban Rydz-Smigly tábornok, hadseregfőparancsnok hangja harsant fel és elvitte mindenhová a parancsot: — Lengyel katonák, előre! Indulj! És az egész vonalon megindultak a lengyel hadsorok, hogy birtokukba vegyék azt a területet, ahol húsz éven át égbekiáltóan sokat szenvedett a — 58 — 5
