Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Megkezdődik Csehszlovákia felbomlása - Semmiféle megkülönböztetésbe nem nyugszunk bele

lengyel lakosság. A cseh hadsereg előlük is mindenütt visszavonult; kardcsapás nélkül adta át a milliárdos költséggel épített erődítményeket, acélvárakat es betonárkokat. Csak Magyarország felé állott még mindig állig fegyverben Sirovy tábornok Csehországa; minden másfelől visszaözönlő csapatot a magyar határra küldtek, ott összpontosítottak minden motoros hadosztályt, tüzérséget és tankezredet. Prága Magyarországgal, a békeszerződések legjobban kifosztott, legigazságtalanabbul megnyomorított áldozatával szemben akarta éreztetni megmaradt erejét, mert azt képzelte, hogy velünk szemben elegendő lesz. Október 4.-én, kedden délelőtt a német csapatok bevonultak Karlsbadba. Mindjárt az első csapatok után megérkezett a városba Hitler vezér és kancellár is. Szerdán estig a német hadsereg megszállotta az egész III. zónát és megállás nélkül vonult tovább. Ezen a napon jelentette be Sirovy tábornok a prágai rádióban Benes köztársasági elnök lemondását. Benes Eduárd, a csehszlovák köztársaság megteremtője, a csehszlovák egység világtörténelmi légvárának kieszelője, húsz esztendőn át az európai politika egyik legtöbbet emlegetett, közszereplő egyénisége: csöndben, feltűnés nélkül utazott el Prágából, még legbensőbb hívei sem keresték az alkalmat, hogy búcsúzóul kezet szorítsanak vele. Benes lelépett a történelem színpadáról és egyetlen pillanat alatt beleveszett London valamelyik külvárosának háztengerébe; azóta egyetlen sajnálkozó, résztvevő, vagy jóindulatú szó sem hangzott utána. Csúfosabb kudarccal, mint Benes Eduárd, kevesen végezték még pályafutásukat... Csütörtökön, október 6.-án, a német csapatok megkezdték a IV. zóna megszállását is és október 10.-én a németek birtokában volt már az egész Szudétavidék. Mély hatással volt az egész világ közvéleményére a felszabadult németek örömének hatalmas kitörése és az a tény, hogy a békeszerződésben megállapított határok elsöprése csak örömet, boldogságot keltett. A németekkel egyidőben a lengyelek is befejezték a tescheni kerület megszállását. Ellenállást a csehek velük szemben sem fejtettek ki, átadták mindazokat a területeket, amelyeket a lengyel kormány megjelölt és megkövetelt. Csak a magyar kérdés lebegett még mindig bizonytalanságban, a magyar közvélemény figyelt csupán mind nehezebben elviselhető, feszült izgalomban: mi történik elszakított véreinkkel, reánk mit hoz a jövő?! — 59 i