Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A Felvidék népe menekül a cseh terror elől
A FELVIDÉK NÉPE MENEKÜL A CSEH TERROR ELÖL Heteken át tulajdonképpen Prága és Berlin között folyt a döntő harc. A magyar kérdés mindig csak mint kísérőmotívum jelentkezett a vészes hadilármában. Az események súlyát azonban éppen úgy megéreztük, mint a németek. Amikor a német-cseh határvidéken fenekestül felkavarodott minden, nálunk is véges-végig fellángolt a cseh határ. A Felvidék magyar lakossága mégegyszer és mindennél szörnyűbben végig élte a cseh önkény embertelenségét és a csonkaország népe szíve mélyéig megrendülve figyelte: mi történik a határokon túl, milyen szenvedések szabadulnak rá mégegyszer a tőlünk elszakított magyarságra. A Felvidék magyarlakta részein az izgalom már szeptember közepén a végsőkig fokozódott. A férfilakosságot a csehek jóformán teljesen elhurcolták katonai szolgálatra és kényszermunka-táborokba hívtak be minden épkézláb embert tizenhat éves kortól hatvanig, a határzónákban még az asszonyokat, a gyermekeket sem kimélték; ezerszámra kirendelt asszonyok görnyedtek hadimunkában, lövészárkokat ástak, erdőket irtottak, drótsövényeket készítettek. Minthogy a mindenütt felvonuló cseh katonaság élelmezése rendetlen és hiányos volt, megkezdődött a falvakban a rekvirálás, kíméletlenül elszedtek minden ehetőt, amihez csak hozzáférhettek. A gazdák elkeseredésükben sok helyen inkább felgyújtották termésüket és magtárukat, minthogy odaadják a cseheknek; egész falvak népe az erdőkbe menekült, vagy kaszára-kapára kapott és szembeszállt a rekvirálás címe alatt garázdálkodó fosztogatókkal. Ennek természetesen sortűz, gépfegyverek felállítása, tankok felvonultatása lett a vége. A katonaság „rendet teremtett" mindenütt. A cseh katonaság mellett már ezekben az időkben mindenhol szerepeltek fegyveres, kommunista bandák is, bár nem éltek a legbékésebb viszonyban a cseh katonai parancsnokságokkal. Különböző címeken és különböző célokkal működő szervezetek szembeszálltak a polgári és katonai hatóságokkal, keveseltek minden véres terrort a magyarokkal, lengyelekkel, szlovákokkal és ruszinokkal szemben, sok helyen a katonasággal is összecsaptak és mindenütt még feszültebbé, gyászosabbá tették a helyzetet. A határokon át pedig özönlöttek magyar földre a menekülők és megdöbbentő részleteket mondottak el a magyarság üldözéséről, a kényszermunka-táborokról, a határszélen — 53 — 5
