Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

A Felvidék népe menekül a cseh terror elől

folyó erődítésekről és egyéb hadimunkákról, a végsőkig fűtve ezzel a magyar közvélemény elkeseredését és izgalmát. A magyar kormány minden alkalommal határozottan és erélyesen fellépett a Felvidék szorongatott magyarságának védelmében. Szeptember 23.-án prágai követünk újabb lépést tett a cseh kormánynál és az, alábbiakat közölte Krofta külügyminiszterrel: „A magyar kormány a nemzetiségi önrendelkezési jog gyakorlati megvalósításának és a teljes egyenjogúság elvének alapján minden olyan megkülönböztetést, amely a magyar nemzetiség rovására történnék, barátságtalan magatartásnak tekintene. A magyar kormánynak az a nézete, hogy a békés fejlődés biztosítására igen alkalmas mód volna, ha a magyar követelést a német problémával egyidejűen intéznék el." Prágai követünk azt a választ kapta Krofta csehszlovák külügyminisztertől, hogy a közlést tudomásul veszi és a követ jegyzékét kormánya elé fogja terjeszteni. „Illetékes helyen szükségesnek tartják még hozzáfűzni, — szól a hivatalos jelentés, — hogy Krofta külügyminiszter a beszélgetés során olyan személyes természetű megjegyzéseket tett, amelyek a magyar kormány nézete szerint nem könnyítik meg az állandó rend megalapozását Középeurópa eme rendkívül súlyos helyzetben levő részén." Meglehetősen köztudomású volt már ezekben a napokban, hogy a magyar kormány nemcsak diplomáciai úton lép fel a magyarság védelmére, hanem megtette a szükséges katonai intézkedéseket is. Megkezdődött a tartalékosok behívása, a magyar honvédség hatalmas erővel vonult fel az északi határokon, amelyeknek túlsó oldaláról mind idegtépőbben, mind keservesebben hangzott felénk az elnyomott magyarság jajszava. A tartalékosok lelkesen, újjongva vonultak be a kaszárnyákba és onnan tovább, a határvidékekre, az egész nemzet föllélegzett, hogy húszesztendei kényszerű tespedés után végre cselekedhetünk, végre megmozdulhatunk a bennünket ért szörnyű igazságtalanság ellen. Különösen feljegyzésre méltó, hogy ezekben az időkben is akadtak személyek, akik megpróbálták a magyarság belső arculatának egységét megbontani, felvonulásának rendjét megzavarni. A közvéleménynek nálunk ősidők óta vannak olyan tényezői, amelyek, bár a nemzet életétől független életet élnek, abba a maguk szempontjait és érdekeit akarják belevegyíteni. A magyar liberális sajtó és liberalizmus egyéb alkotó elemei csak a zsidókérdésen át néznek mindent, állásfoglalásuk attól függ, milyen kedélyhangulatban tartja őket a zsidókérdés megoldásának pillanatnyi helyzete és jövendő kilátása. Ezek a tényezők a legnehezebb napokban sem tagadták meg önmagukat, magatartásukat a magyar nemzet nagy tömegei nem is fogják elfelejteni a most kezdődő új korszakban. Napról-napra hallottuk a sajtóban és más körökben a kedvetlen, óvatoskodó, figyelmeztető hangokat, amelyekből félreérthetetlenül kicsendült a - 54 -