Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Zárószavak (vitéz Rózsás József)

ZÁRÓSZAVAK Ha valaki csupán az érdekesség kedvéért olvassa el ezt a könyvet és lapozza végig a képeket, bizonyára az lesz az érzése, hogy rendkívül izgalmas riportsorozatot olvasott, amelyben az események filmszerű, lélekzetfojtó gyorsasággal peregnek le egymásután. Ha pedig az olvasó a mű tanulmányozásába szívvel-lélekkel belemélyed, akkor ebből a könyvből világosan kiérzi és felismeri a magyar fejlődés néhány fontos törvényszerűségét is. Az első ilyen törvényszerűség, hogy az az eredmény, amelyet a Felvidéken elértünk, nem volt váratlan. Sok gondos és nehéz munkának, erős alapozásnak kellett megelőznie. Várat csak erős alapra, alulról, téglánkint lehet építeni. Egyszerre, hirtelen csak légvárak épülnek, de amilyen gyorsan felhőkig szökik a tornyuk, ép olyan gyorsan el is omlanak. A második törvényszerűség az, hogy bár a rejtett rugókat nem látjuk, mégsem a véletlen játéka vagy a történelem szeszélyes kegye volt, hogy vérrel és könnyel öntözött vetésünk ime most kalászba szökkent. Annak a húsz éves áldozatos munkának, kitartásnak és felemelkedni akarásnak az eredménye, amely Szegeden kezdődött, onnan indult el és megerősödve, kiteljesedve gyümölcsöt hozott. Ha nem lett volna kézzelfogható magyar nemzeti és katonai erő, akkor ezt a jelentős határkiigazítást, amely a trianoni rabbilincs első szétpattanását jelenti, nem tudtuk volna elérni. A harmadik megismerést követelő törvényszerűség: a magyar életben nincsen megállás. Történelmi korszakokat nem lehet lezárni és utána ölhetett kézzel szemlélődni. Mindig új feladatok dobbannak elő, új küzdelmek bontakoznak ki, új harcok várnak reánk, új munkák torlódnak elénk. A feladatokat meg kell oldanunk, a harcokat végig kell küzdenünk, győznünk kell és a munkánkat el kell végeznünk. Nincs megállás, nincs kitérés, a harcot, a munkát az élet parancsolja reánk. A Felvidék egy részének visszacsatolása kétségtelenül a legjelentősebb indítást adta az új magyar élet kialakulásának. Meggyarapodtunk területben, lélekszámban. De meg kell gyarapodnunk hitben, jószándékban, tudásban és nagy, erős akaratban is, mert egyúttal megszaporodott az elvégzendő munka is. Szerencsére a nagyobb munkához munkatársakként jelentkeznek a visszatért felvidéki testvéreink. Az új magyar életnek friss és új intézményekre van szüksége, olyanokra, amelyekben a magyar lélek önmagára talál és megvalósíthatja eszményeit. Ilyen intézmény a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, amelyet néhány évvel ezelőtt a gyakorlati szükség hívott életre. — 232 -