Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Visszatért magyar városok (dr vitézi Nayg Zoltán)

lönbség főkép társadalmi életükben nyilvánul meg. Amíg előbbiek jellegét az ipari polgárság, addig ezekét a gazdag kereskedőtársadalom határozza meg, ha annak irányításában, különösen a Szepességen, igen fontos szerepet játszott is a közismert szepesi és sárosi magyar birtokos nemesség. A szepességi városokban az építészet mellett gazdagon fejlődött ki a szobrászat és a festészet, főként Kassa hatása alatt, de kapcsolatban a lengyel művészettel is. A lengyel művészettel különösképpen a XVI—XVII. század folyamán kerülnek összeköttetésbe, amikor az elsősorban itt meghonosodó ú. n. pártázatos felsőmagyarországi reneszánsz építészet a lengyel városok utcáin is felüti fejét. A Felvidék egyik legfontosabb művészi központja, Kassa, a középkorban csaknem száz százalékig magyar város volt. Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az egész Hernád-völgyet mindjárt a honfoglalás idején megszállta a magyarság. Bizonyos, hogy Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Késmárk — magyar alapítású városok, ahová németek és szlovákok csak később, a XIV. század folyamán telepedtek be. Kassának igen nagy jelentősége volt a középkor folyamán az észak és északkelet felé irányuló magyar kereskedelemben s Budán keresztül a nyugattal is szoros kapcsolatban állott. Különösen Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás korában emelkedett e tekintetben nagy jelentőségre. Gazdag polgári társadalom fejlődött ki Kassán, de Eperjesen, Lőcsén és Bártfán is. Neve a latin Cassa, Cassovia szóból származik, ami bizonyítja, hogy a rómaiak idáig eljutottak, bizonyítja azt is, hogy a német Kaschau és a szláv Kosice elnevezés jóval későbbiek. A korompai vasgyár Trianon előtt . .. <

vitíz B

a'

or À*

os

t - 207 —