Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Visszatért magyar városok (dr vitézi Nayg Zoltán)

Tutajok a Vágoa... magyarság biztosította számukra az életet, a gazdagodást, amivel szemben évszázadokon keresztül ők is becsületesen viselték a magyar sorsot. Népi tekintetben mind a nyugati Felvidéken, mind pedig a Ruszinföldön, a szlovákok, illetve a ruszinok kerültek túlsúlyba a magyarsággal szemben, a politikai, társadalmi, művelődési és gazdasági vezető szerep azonban mindig megmaradt a magyarság kezében. A magyarság hozta létre az iskolákat, irányította a városok alapítását s tette lehetővé legmagasabbrendű igényeivel a művészetek keletkezését. Köztudomású, hogy a Felvidéken lényegesen több, művészileg értékesebb történeti és művészeti emlékünk van, mint az Alföldön. Azt gondolhatná ezért valaki: miért nem alkotott művészetet, miért nem hozott létre műemlékeket az alföldi magyarság, pedig a maga tisztaságában él ezer év óta. Erre csak azt felelhetjük, hogy a magyarság itt is alkotott, épített városokat, templomokat, várakat, kastélyokat, palotákat, de ezek áldozatul estek elsősorban a tatárdulásnak, majd a törökpusztításnak. Éppenséggel nem lehet azt állítani, hogy a művelődés a Felvidéken magasabb színvonalú lett volna, mint az Alföldön, vagy a Dunántúlon. Az Alföldön, a Tiszántúlon és a DunaTisza közben szinte nyomtalanul eltűnt minden. Csak itt-ott mered az alföldi síkság végtelen távlatába egy-egy égnek meredő rom, egy-e^y csonkatorony. Szomorú sorsa volt ennek az Alföldnek, hiszen sokszor a betyároknak kellett a csárdává átépült templomromokat a pusztulástól megmenteni. A Dunántúl aránylag szerencsésebb. A legutóbbi tudományos kutatások, az ásatások, Esztergomban, Visegrádon, Székesfehérvárott s a középkori Budán világosan tanúsítják, hogy az egész magyar művelődésnek ezek a központi fekvésű városok voltak kisugárzó pontjai, mint ahogy innen irányult a középkori birodalom politikai, gazdasági és egész társadalmi, szellemi élete is. Kezdetben Esztergom, Székesfehérvár, majd a késői Árpádok, az Anjouk, s a Hunyadiak korában Visegrád és Buda sugározták szét az ország eeész területére, sőt a határokon túlra is a szellemi, művészeti áramlatokat. Az Árpádok és a késői középkor folyamán a magyar művészek nemcsak itthon alkottak, hanem sokan dolgoztak Bécsben, sőt Lengyel- és Oroszországban is. - 198 —