Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Visszatért magyar városok (dr vitézi Nayg Zoltán)

A magyar művelődés és művészet központjai vették át először a nyugati, elsősorban az itáliai és franciaországi szellemi és művészi áramlatokat és továbbították azokat kelet és északkelet felé, hozzájuk csatolva a magyarság sajátos adományait is. Legkedvezőbb földrajzi helyzeténél fogva Buda lett az ország politikai, egyben szellemi és művelődési központja is. Ügy sugárzott szét innen a szellemi, művelődési és művészi élet hatása, mint a vízbe dobott kő után a hullámzó, párhuzamosan képződő körök. Minél távolabbi helyről van szó, rendszerint annál kisebb Buda hatása. A Felvidék néprajzilag szorosan hozzátartozik a Kárpátmedence egységéhez, de azon belül három kisebb, némileg elütő terület figyelhető meg rajta: a Nyugati Felvidék, a Szepesség és Kassa vidéke s végül az ú. n. Ruszinföld. Ezeknek a területeknek a városai némileg különböző jelleget mutatnak, de szorosan összekapcsolja őket az, hogy lakosságuk legnagyabbrészt a magyarságból tevődött össze. Közös jelleget ad a felvidéki városoknak még az, hogy nagyjából 3—4 párhuzamos kör mentén helyezkednek el, olymódon, hogy a mindig magasbbodó hegyvonulatokhoz igazodnak. Az első hullámkör Pozsonyból indul s halad Komáromon, Érsekújváron, Ipolyságon, Losoncon, Rimaszombaton, Rozsnyón keresztül Kassáig, majd folytatódik Ungváron, Munkácson, Beregszászon keresztül Máramarosszigetig. Ezt a városvonulatot főképpen az jellemzi, hogy a háttérben már mindenütt meghúzódnak a hegyek, de nagyjából még síkságon, közvetlenül a legtermékenyebb mezőgazdasági területek szomszédságában emelkednek. Ezek az ú. n. peremvárosok, amelyek már fontos kereskedelmi szerepet is játszanak a vidék életében, egyes esetekben, mint Pozsony, Kassa esetében is, döntő szerepük volt az évszázadok folyamán. Ez a helyzet hozza magával, hogy éppen Pozsonyt és Kassát kivéve, az említett városok jellegében még az alföldi mezővárosok erős rokonvonásaira is ráismerünk. Lakosságuk 70—90%-a magyar volt a háború előtt s ez az arány azóta sem változott lényegesen, eltekintve bizonyos erőszakos betelepítésektől. Érdekes azonban, hogy például Pozsony perifériáin lényegesen megszaporodott a magyarság, bárha jelenleg a legszomorúbb proletársors jut is osztályrészéül. Mielőtt a második és harmadik városvonulatról szólnánk, meg kell említeni, hogy tulajdonképen ez a terület az, amely most visszatért az anyaországhoz. Nem is kell mondani, hogy ez sem egészen. Mert nem tért vissza még az ősi magyar koronázó város: Pozsony sem. Mindez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy róla meg ne emlékezzünk. Ez az ősi telepítésű magyar város, ahova németek csak a XIII. század folyamán, a szlovákok pedig csak jóval később kezdtek bevándorolni, fejlődésében, történetének minden eseményében a legdicsőbb magyar városok közé tartozik. Már Könyves Kálmán király egyik törvénye Pozsony néven említi. A német Pressburg elnevezés a XVII. század óta ismeretes, míg a Bratislava elnevezés egészen újkeletű. - 199 —