Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

Ám torkunkon volt a kés. A trianoni feltételek béklyókat raktak a hadseregre is. Eltiltották az általános védkötelezettséget. A haderőt 35.000 főre zsugorították. Megfosztották a korszerű harceszközöktől, a nehéz tüzérségtől, a páncéljárművektől, a repülőktől, a vezérkartól, a katonai elő- és utóképzéstől, szűk korlátok közé szorították a hadianyaggyártást, megtiltották a külföldi behozatalt és a hadsereg szervezésének és felszerelésének ellenőrzésére egy „szövetségközi katonai bizottságot" küldöttek ki. Ezzel lekötözték, bilincsbe verték a nemzet erejét éppen akkor, amikor egész Európa lázas változások küszöbén állott és körülöttünk itt is, ott is a forradalom kísértett. Hiába kérte a kormány 1920 nyarán, hogy engedélyezzenek átmenetileg magasabb létszámot a belső rend biztosítására! Hiába indokolta ezt a vörös veszéllyel, melyet nemcsak az orosz, hanem a szomszédos államok akkori belpolitikai viszonyai is jelentettek! A bizottság nem engedett. Ragaszkodott a békeparancsban megszabott feltételekhez, a létszámhoz és a zsoldos kiegészítési rendszerhez. Fogcsikorgatva bár, de engednünk kellett! Belitska tábornok, honvédelmi miniszter fájó szívvel nyújtotta be 1920 végén a kormányzónak a hadsereg kényszerű csökkentéséről szóló javaslatot: „ .. .A békeszerződés ratifikálása" — jelentette, — „a hadseregszervezés terén új helyzetet teremtett. A nemzeti hadsereg kész alakulatainak Huszár 1848/49=ben. — 116 — 9*