Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

száma tállépi azt a mértéket, amelyet a békeszerződés értelmében be kell tartanunk. Ezeknek titokban tartása már ma is nehézségeket okoz, az ellenőrző bizottságok megérkezése után pedig lehetetlenné válik." „Bármennyire is fájó érzés a rendkívüli nehézségekkel megalkotott nemzeti hadsereget szűkebb keretek közé szorítani, lemondani arról, hogy nemzeti jellemvonásunknak megfelelően, a harcot minden egyes meglévő alakulatunk fenntartásáért felvegyük, az összevonás szükségességétől elzárkózni nem lehet..." így volt! Nem lehetett! Nem lehetett az ellenőrző bizottságok miatt és nem lehetett az ország anyagi helyzete miatt sem. Mert kínzó valóságként jelentkezett a második ellenség is: a szegénység. Az ország ki volt fosztva. Uj korosztályok behívása nemcsak külpolitikai okok miatt, hanem „országos közgazdasági szempontból" sem volt lehetséges. A honvédelmi miniszter kénytelen volt elrendelni a haderő csökkentését és egyes alakulatok gyorsütemű feloszlatását. Az ország és a fegyveres erő vezetői kétségbeesett erőfeszítéseket tettek a béklyók tágítására. A vezérkar főnöke, Berzeviczy altábornagy, aggódva mérlegelte a helyzetet. „... A most kinevezett kormány" — írta 1920 decemberében — „Csonka-Magyarország pénzügyi és gazdasági talpraállítását tűzte ki főcélul és ezért az államháztartásban a legnagyobb fokú takarékosságot fogja életbeléptetni ... Ezzel elvben egészen egyetértek. A financiális és gazdasági talpraállást első lépésnek tartom arra, hogy Csonka-Magyarország azután az elszaHuszártiszt 1848/49-ben. — 117 -