Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

Honvéd gyalogos 1848/49-ben. Honvéd tüzér 1848/49=ben. A megcsonkított, forradalomba kergetett, hadseregtől megfosztott ország talpraállása azonban már a következő évben megkezdődött. A kristályosodási pont az alföldi góc: Szeged volt. Itt született meg a nemzeti és ellenforradalmi gondolat jegyében a „Magyar Nemzeti Hadsereg", amelynek kicsiny magjával indult neki a felszabadításnak és vonult be 1919 november 16.-án az ország fővárosába a fővezér: Horthy Miklós. Ekkor még kísértett a háború és még kísértettek a forradalmak. Az országot kirabolták, szétzüllesztették. Hadsereg kellett! Szervezett, erős, fegyelmezett hadsereg a védelemre és a rend fenntartására. Tele nehézséggel, gonddal, bajjal megindult tehát a szervezési munka. Hiszen a régi békelétszámokra méretezett, szűkös laktanyák miatt még az is kérdés volt, hogy a hadvezetés a hadsereg számára állandó elhelyezést tud-e biztosítani, „ ... hogy egyrészt télire valamennyien — ha szűkösen is — de mégis laktanyaszerűen elhelyezhetők legyenek, másrészt, hogy a családos hivatásos katonák családjukkal végre letelepedhessenek ..." A belső rend helyreállítását és a nemzeti hadsereg megerősítését célzó munka azonban megfeszített akarattal folyt. A forradalmak nyomán keletkezett helyi karhatalmak és csendőrzászlóaljak helyét, amelyek eddig mindenütt ellátták a rendfenntartó és karhatalmi szolgálatot, csakhamar a nemzeti hadsereg sastollas csapatai foglalták el. Az országban katonai körletparancsnokságok alakultak és ezek székhelyein: Budapesten, Székesfehérvárott, Kaposvárott, Szombathelyen, Szegeden, Miskolcon és Debrecenben felállították a 7 gyaloghadosztály-parancsnokságot is. — 115 — 9*