Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A cseh kormány elfogadja a döntőbíráskodást
időpontjául pedig november 2-át, szerdát, tűzte ki. Az egész világ feszült figyelemmel fordult Bécs felé, ahol békés úton, az igazság és méltányosság szellemében készültek rendezni egy nemzetközi vitás kérdést, olyan súlyos, bonyolult kérdést, amelynek elintézésére napjainkig a világtörténelem csak egy módot és egy eszközt ismert: a fegyvert. A döntést senki sem tudhatta előre, senki sem láthatott bele a két döntőbíró szívébe, egy tény azonban kétségtelen volt: az Imrédy-kormány politikája, az önmérséklet, az igazság és erő tudatának higgadt politikája eredményt ért el, biztosította a békés megoldást. Az utolsó két nap eseményei semmivel sem járultak hozzá az izgalmak csökkentéséhez. A csehek letartóztatták Bródy András ruszin miniszterelnököt, mint hazaárulót. Telefonon kerestek a helyébe új ruszin kormányfőt és csak úgy találomra Volosint választották ki, a Kárpátalja számbelileg jelentéktelen ukrán lakosságának vezérét. Volosinnal azonban szembefordult az egész Kárpátalja. Falvak égtek, ágyúk dörögtek, gépfegyverek kattogtak a Ruszinföldön, a magyar határ mentén, tovább tartott a Csallóköz és a többi magyar területek lakosságának kínzása, üldözése is. Valóban elérkezett az utolsó pillanat arra, hogy a feszültség engedjen, a döntés megtörténjen. Minden magyar ember lelki és testi energiáinak utolsó cseppjeit használta már akkor, amikor a történelmi nap megvirradt és Bécsbe az egész világsajtó munkatársainak seregétől követve megérkeztek a döntőbíróság tagjai. Nyitra város címere. — 102 — 9*
