Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A bécsi döntés (Lukácsovich Lajos)
A BÉCSI DÖNTÉS írta: LUKÁCS O VICH LAJOS November i.-én, Mindenszentek napjának délutánján, hét óra tájban állott meg a magyar-német határállomáson, Hegyeshalmon az a gyorsvonat, amely a magyar delegációt és a magyar sajtó képviselőit Bécsbe, a német-olasz döntőbíráskodás színhelyére vitte. Alig néhány perccel azután, hogy az udvarias útlevélvizsgálat befejeződött, már német területen robogott a vonat. Egy német úr — régi ismerős — kikéretett a kocsi folyosójára. Belenézett a szemembe, megrázta a kezem és ezt mondta: — Gratulálok, szívemből gratulálok maguknak! Fogtuk egymás kezét, nem engedtük el, azután nagynehezen, amikor elszorult torkom felengedett, szinte könyörögve kérdeztem tőle: —- Mit tud? Mi lesz? — Mondja az Isten szerelmére! A német alaposság és hit hangján válaszolt az én barátom. — önöknek igazuk volt és önök győztek. Holnap este többet fog tudni. Szaladt velünk a vonat a sötétségben, jobbra-balra felcsillantak a kegyelet gyertyái a temetői sírokon. Jóságos Isten, mit is mondott ez a német... Hiszen akkor mégis megtört a trianoni bilincs s ha valóban jövendőmondó, akkor most a temető gyertyái mellett a feltámadás tüzei is gyulladoznak. Végigjárom a vonatot, mint a kopó szimatolom a híreket, nézem, figyelem a delegációs urak magatartását. Kánya Kálmán külügyminiszter, a mindig derült, mindig diplomata, nyugodt, magabízó. Nyugodt Teleki Pál gróf is, a komáromi diplomáciai tárgyalások másik nagy tudósa, művésze. Csáky István gróf, a külügyminisztérium kabinetfőnöke, az én felzaklatott kedélyállapotommal szemben derűsen és valahogy nagyon emberien, nagyon mélyről, a szívéből mondja: — Én azt hiszem, holnap estére meglesz a döntés. Tehát ő is, ő is azt mondja, amit a német mondott, hogy holnap ... Holnap! Jaj, hogyan bírjuk ki ezt az éjszakát. A bécsi pályaudvaron úgy szállunk ki a vonatból, mint az álomkórosak. Valami szörnyű idegfeszültség rezeg bennünk: hiszen ideértünk a nagy per főtárgyalására, ahol fellebbezhetetlen ítéletet fognak mondani felettünk. Felettem is, akit a sors itt tartott a régi haza megmaradt területén és feletted, testvér, aki ma még ott élsz a könnyelműen összetákolt, bűnben született „köztársaság" területén. De ha igaz a hír, ami úgy szívenütött Hegyeshalomnál, akkor holnap már te is megint magyar, szabad magyar leszel. — 103 — 9*
