Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Fegyverbe !
tartani lehetetlen. Türelmünket, amelyet tanúsítottunk, ne értse félre senki, mert a nemzet és kormánya felétlenül el van szánva a magyar igazság kiküzdésére. — Természetesnek jeleztem előbb azt a lépésünket, hogy az említett két nagyhatalomhoz fordultunk, természetesnek azért, mert évek óta szoros baráti kapcsolatok fejlődtek ki e két állam felé, amely kapcsolatok a közös érdek és a mélyen gyökerező érzelmek komponenseiből tevődtek össze. Ezek a szálak az utóbbi időben csak erősbödtek s külön rá kell mutatnom, hogy az utóbbi hetek eseményei, amelyek Magyarországnak is megnyitották a jelentős erőgyarapodás útját, a két hatalom fellépésének tulajdoníthatók. Az általunk mindig szem előtt tartott erkölcsi tényező is fokozottan hat tehát abban az irányban, hogy politikánkkal minél jobban hozzáilleszkedjünk a tengely hatalmainak politikájához és velük minden vonalon a megértés és együttműködés útjait keressük. — Harmadik nagy barátunk, az erőteljes új Lengyel Birodalom, — amelyet szintén azonnal tájékoztattunk a helyzetről — máris számos tanújelét adta rokonérzésének, barátságának és támogatásának. Ez a politika és ezek az érzelmek részünkről mindig a legmelegebb viszonzásra találtak. A lengyel nagyhatalom minden sikere és erősödése osztatlan örömet vált ki nemzetünk valamennyi fiából, akik mind tudatában vannak, hogy a két országnak a történelem tanúságai szerint is a közös érdekek és barátság útján kell haladnia. — Céltudatos külpolitikai vonalvezetés megkívánja azt, hogy erős, egységes és intézményesen fegyelmezett közszellemre támaszkodjunk. Ennek megteremtése egyik legfőbb feladatunk, s ezért nem tűrhetünk olyan törekvéseket, amelyek különösen az ilyen történelmi napokban a magyar egység és a magyar erő aláásására alkalmasak. Komor, tompa csöndben fogadta a nemzeti közvélemény a miniszterelnöknek ezeket a kijelentéseit; a csönd ezúttal helyeslést, megértést jelentett és jelezte az egész magyar társadalom teljes elszántságát, bármit hozzanak is a rohanó események. És visszhangra találtak a magyar miniszterelnök szavai az egész világon mindenütt. Különösen feljegyzésre méltó az olasz külügyminisztérium hivatalos közleménye, amelyet az Informazione Diplomatka útján hoztak nyilvánosságra és amely egyik legszebb dokumentuma annak a meg nem ingó barátságnak, következetes támogatásnak, amelyben Mussoini Olaszországa a szabadságáért, életéért, emberi jogainak minimumáért küzdő magyarságot részesítette. A közlemény hangsúlyozta, hogy Olaszország hozzájárult azokhoz a katonai intézkedésekhez, amelyeket a magyar kormány foganatosított a komáromi tárgyalások megszakadása után. Valamennyi olasz lap erőteljesen hangoztatta, hogy Prágának új javaslatokat kell előterjesztenie, vissza kell adnia a magyar területeket és népszavazást kell elrendelni mindazokra a területekre, amelyeknek kisebbségi lakossága elégedetlen a cseh uralmi rendszerrel. Az olasz kormány ugyanannyit követel Magyarorszag számára, amennyi a cseh válság másik két főszereplőjének, Németországnak és Lengyelországnak már megadatott. - 93 -
