Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Fegyverbe !
A prágai kormány mindezekre az igazságos és egyenlő elbánást sürgető követelésekre azzal válaszolt, hogy statáriumot rendelt el az egész Felvidéken. Pozsonytól Kassáig és Ungvárig mindenütt kihirdették az ostromállapotot. A mindenfelől visszaözönlő, egyik helyről a másikra irányított, német és lengyel katonáitól megfosztott, a magyarokban, szlovákokban és ruszinokban bizalmatlankodó cseh hadsereg fegyelme, belső kohéziója mindjobban megrendült, a cseh katonák százszámra szökdöstek csapattesteiktől, hiszen nem kaptak sem élelmet, sem zsoldot. A szökött katonákból rablóbandák, martalóccsapatok alakultak és sarcolták végig a falvakat. Ami erőt azonban a csehek még együtt tudtak tartani, azt mind odaküldték a magyar Felvidékre, a határzónákba és a végsőkig fokozták a terrort. Minden pillanatban katonai lázadástól, belső forradalom kitörésétől rettegve is, a cseh hadvezetőség elsősorban a magyarokat próbálta elnémítani, a Himnuszt akarta elhallgattatni, amelynek akkordjai végigzúgtak az egész magyar vidéken és hirdették, hogy a magyar Felvidék követeli a nemzettel való egyesülést. A készülődés, részleges mozgósítás és diplomáciai akciók óráiban mély benyomást keltett világszerte az a hír, hogy Beck lengyel külügyminiszter Romániába utazott és hosszú tanácskozást folytatott Károly román királylyal, majd a román politikai élet vezető egyéniségeivel. Ugyanakkor Budapestre érkezett a lengyel külügyminiszter helyettese, gróf Lubienski kabinetfőnök és itt Csáky István gróf meghatalmazott miniszterrel, majd Kánya Kálmán külügyminiszterrel folytatott hosszú tanácskozást. Prágából egyik jelentés a másik után érkezett arra vonatkozóan, hogy a cseh kormány elkészítette új, harmadik számú javaslatát, amelyet külön futárral küldenek Budapestre. A javaslat azonban óráról-órára késett. A hírek úgy szóltak, hogy a javaslat jelentékenyen többet fog felajánlani Magyarországnak a Komáromban előterjesztett két javaslatnál, ezeket a híreket megerősítették a Felvidék különböző részeiből érkező jelentések. Ezek arról szóltak, hogy a csehek tömegesen menekülnek a forrongó Kárpátaljáról, mindenhol megkezdték a magyar városok kiürítését — bár ezt sok helyen rablásnak is lehetne minősíteni. Menekültek a cseh telepesek, a tisztviselők, a határőrző alakulatok és a katonák. A cseh államvasutak egész vagonparkját a magyar területekre irányították, minden teherkocsit megraktak a hivatalok bútoraival, a raktárak készleteivel, a magyar falvakból elrabolt gabonával és egyéb élelmiszerekkel. A felvidéki vasútvonalakon olyan torlódás állott be, hogy helyenkint ötven és százkilométeres szakaszokon megbénult a forgalom, mert minden kitérő vágányt megtöltöttek a megrakott tehervonatok. Ruszinszkóban a cseh katonaság mégis tovább folytatta kegyetlen harcát a felkelők ellen; cseh repülőgépek bombáztak fellázadt falvakat, tankok és páncélkocsik gázoltak végig a városok utcáin. A Csallóközben, Kassán és Losoncon egyaránt tovább dühöngött a cseh terror; egy időben folyt a menekülés, a kiürítés és a magyarok terrorizálása az egész vonalon. És a magyar honvédek az északi határon állva, kénytelenek voltak fogaikat csikorgatva, kezüket ökölbe szorítva nézni a lerongyolt, kiéhezett, sebesült menekülők özönlését, — 94 — 7
