Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Fegyverbe !
A német sajtó egységesen megállapította, hogy Magyarország követelései igazságosak, a magyar igényeket éppen úgy ki kell elégíteni, a népi szempontoknak megfelelően, mint ahogy a német és lengyel igények kielégítése megtörtént. A Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz, a német külügyminisztérium félhivatalos lapja, október 14.-én kifejtette, hogy Csehországban nem lehetnek rendezett és békés viszonyok a magyar kérdés elintézése nélkül. Németország ezért elodázhatatlan szükségszerűségnek tartja a magyar követeléseknek a józan és igazságos elintézését, a két népiség tiszta elválasztásának szellemében. Az olasz sajtó egyöntetűen megállapította, hogy a komáromi eseményekért minden felelősség Prágára nehezedik. A Popolo di Roma például a következőket írta: „A csehek részéről sötét, mefisztofeleszi játék folyik. A tárgyilagos szemlélő megállapíthatja, hogy Prága az ország lakosságának éppen azt a részét igyekszik kijátszani a magyarok ellen, melyet a legszorosabb szálak fűzték mindig Magyarországhoz. Prága ismét tüzet gyújt az európai lőporos hordó közelében, de majd meglátjuk, nem maguk felé gyujtották-e meg ismét a kanócot." Míg Róma és Berlin egységes álláspontot foglalt el a cseh-magyar kérdésben, meglepő tárgyilagosság és jóindulat volt érezhető Párisban és Londonban is. Mindkét főváros sajtója megállapította, hogy a magyarok mérsékelt, lojális magatartást tanúsítanak, az európai békét nem a magyar követelések veszélyeztetik. Ugyanekkor mind hatalmasabb erővel érvényesült a lengyel támogatás. Varsó utcáin tömegtüntetések voltak, amelyek a közös magyarlengyel határt, az igazságos, méltányos magyar követelések kielégítését sürgették. A magyar álláspontot vitéz Imrédy Béla miniszterelnök október 17.-én az egész világ közvéleménye számára újból megfogalmazta és kinyilatkoztatta. A miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda útján a következő nyilatkozatot tette: — A komáromi tárgyalások megszakadása után első és természetes lépésünk az volt, hogy a müncheni határozatban részes és velünk baráti viszonyban álló német és olasz nagyhatalmakhoz forduljunk és külön kiküldöttek útján az előállott helyzetre vonatkozó felfogásunkat előadjuk. E fellépésünk hatása alatt a különböző országok külügyi hivatalai között élénk diplomáciai tevékenység folyik abból a célból, hogy a magyarlakta területek visszacsatolásának kérdése mielőbb döntésre jusson. A magyar közvélemény érthető türelmetlenséggel várja ennek az akciónak eredményét és a magyar kormány minden lehetőt elkövet a megoldás meggyorsítására. — Minden halasztási szándékkal szemben a leghatározottabban fellépünk, mert a hitegetésből, taktikázásból elég volt. Magyarok szenvednek odakint, akik ide tartoznak, s az ott élő valamennyi nemzetiséget megilleti az önrendelkezési jog. Itt tehát olyan mélységesen komoly, az emberi lét gyökeréig lenyúló problémákról van szó, amelyeknél a bizonytalanságot fenn- 92 -
