Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Marék Antal: Ballada a végekről

Ballada a végekről Irta : Marék Antal A tót telepesek már jó egy órával az éjféli mise előtt beültek a templomba. Szállingózva jöttek keresztül az apró palóc hegyeken. Övatosan nyitottak be a sötétbe merült templomba. Ügy gyülekezett a szegény ebb j e a Palócországba telepített tótoknak, míg a gazdagabbja szekérrel jött nagy kerülővel Micsur felől. Ott szorongtak az egyik oldalon egy ideig némán. Az öreg padok reccsentek néha, ahogyan feszengett valamelyik a fiatalabbak közül. Egyikük különös, friss melódiájú éneket kezdett el a hátsó sorban. A többiek bátortalanul csatlakoztak hozzá. Lüktetve, egyre bátrabban szállott az örömének az ég felé: — Narodil sa Jezis. Ez volt a telepesek első karácsonya palóc földön. 1931 -et írtak még akkor. Kelemen méltóságos úr vagyonát abban az esztendőben parcellázta fel nekik a prágai kormány. Templomot még nem építettek, úgy járt át gyóntatni, temetni hozzájuk a turai pap. A templom felől vigyázva, egyre szállott a telepesek különös éneke. Ott énekeltek fanatikusan a sötétségben, a templomban, a falu felett. Pedig a harangozó még csak akkor kongatta meg először hívogatóan a repedthangú harangokat a Krisztust váró lelkek felé. Különös, víg melódiájuk kiszóródott a temető keresztjei közé és elhallatszott az alsó házakig. A feszület alatt az úton szokatlan szekerek állottak várakozóan. Azokon jöttek a gazdagabb telepesek. Ahogy a harangozó a második harangozás után meggyújtotta a templomban a gyertyákat, már megtöltötték a fél templomot. Ott ültek a gyertya bágyadt fényében nagy össze-visszaságban. Gyerekek, öregek, asszonyok, legények szorongtak egymás mellett. Már nem énekeltek, csak ültek a padokban s néztek maguk elé vagy a gyertya imbolygó fényébe némán. Már besuhogott egy-két palócasszony is az éjféli misére. Az ájtatosabbja gyertyát gyújtott s odaállította az imakönyve elé. Már majdnem minden gyertya égett, bukdácsoló fénnyel, furcsa árnyékokat rajzolgatva a falra. Lassan tele lett a templom. S mire a harmadik harangszókor mindkét harang szava csengve-bongva szállott el a kis palóc hegyek felé, a messzibe, hirdetve jézus születését, színültig teltek a padok. Az oltár körül félkaréjban cipóarcú gyerekek lökdösődtek. A padok 83