Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)

Átmeneti korszak, az ármentesítő társulat megalakulásáig

57 Ezen intézkedés módot nyújtott a vármegyének, hogy eltérve a régi portális kivetéstől, a töltésépítési költségek viselésébe birtokaik arányában az összes érdekelteket belevonja; — a mit meg is tett, mint a közhatóság által vezetett védekezésről mondottakban láttuk. Az 1840 : X. t.-cz. 15. §-a a töltéseket minden rongálás ellen a törvény védelme alá helyezi, az 1844 : IX. tcz. 16. §-a újra kimondja, hogy a töltések az érdekeltek költségén építendők, tartandók fel; az érdekeltség fogalmának meghatározásában pedig kimondja, hogy érdekeltek nem csak a közvetlenül a töltések mellett fekvő határok birtokosai, hanem mind azok, kik a czélba vett munkálatban birtokaikra nézve érdekeltek. Tehát törvényerőre emelte azt az elvet, mely Zsigmond királynak Somorja város részére kiadott diplomájában 400 évvel előbb Csallóközre nczve megállapítva és híven végrehajtva lett. E törvény rendelkezése azonban az árvíz elleni védekezést már a társadalmi térre irányította. Az ezután következett időszak 1844-től, a szabadságharcz alatt, az elnyomatás, a provisorium nyomorúságaival, nem volt alkalmas az árvédelem ügyeinek fejlesztésére; így a legközelebbi törvényes intézkedés 1871 : XL. tczikkben foglaltatik, s már tisztán a társulati működésre bízza a töltés épitést, fentartást, ár védelmet. Most már komolyabb, folyton sürgetőbb lett a kormánybiztos igyekezete, hogy Csallóköz védelmére ár mentesítési társulat alakuljon. Megindultak a tárgyalások. Azonban a Tisza mellett alakult árvédelmi társulatok szomorú viszonyai, hol a társulati alkalmazottak személyes járandóságai ezreket emésztettek fel a nélkül, hogy a védelemre egy kapavágás esett volna, a hol az úgy is túlterhelt földre, mindenütt, az állami adót messze meghaladó árvédelmi költségek vettettek ki: Csallóköz lakosságát az életbe léptetendő intézmény iránt bizalmatlanná tették; annál is inkább, mert a vármegye közkormányzata külön fizetés nélkül közmegelégedésre vezette az árvédelmet. A másik nyomós ok a bizalmatlanságra volt Pozsony vármegye alsó-csallóközi járásának a Bach-uralom alatt alakult Komárom vármegyei belvizlevezető társulat kötelékében szerzett szomorú tapasztalata. Évtizedekig fizették a kivetett busás járadékokat a Pozsony vármegyei bevont községek a nélkül, hogy vizeik egy vonallal apadtak volna, viselték a terhet a nélkül, hogy hasznát látták volna. FelsŐ-Csallóköz ezért iparkodott minden áron ezen kötelékbe kerüléstől megszabadulni. Hosszas tárgyalások után a minisztérium beleegyezett a szétválasztásba és meghúzta a választó vonalat, mely két dologra volt tekintettel. Arra, hogy a belvizektől ment Öreg-Duna menti és közép Felső-Csallóköz elkülönítessék Alsó-Csallóköztől, és hogy a különálló sárréti mocsaras medencze egy társulat kötelékébe tartozzék.