Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)

Jégállások, jégmenések, árvizek a 16-ik századtól napjainkig

34 tál, mikor a Szigetközt is hatalmas töltések védik az árvizek ellen), bizony bizony elég gyors pusztulás felé mennek; s lia van az erdőknek a légköri csapadék mennyiségére befolyásuk : attól tarthatunk, hogy FelsŐ-Csallóköz mind szárazabb éveket várhat. Régente a jó természetes rétek öntötték a fűszeres szénát, ma már FelsőCsallóközben ír magul is alig maradt egy-egy keskeny mélyebb laposon, szaggatottan rét, még a híres „forgó rétek" is felosztás alá kerültek.

1 Felső-Csallóköznek ezen most ecsetelt vízszegénysége adott okot arra, hogy Csallóköznek öntözhetővé tételéről készítsenek érdekes terv vázlatokat. Moisiesovies annak idején a Vág vizét akarta a Kis-Kárpátok alatt egész a Kis-Dunáig, esetleg ezen keresztül Csallóközbe is bevezetni és öntözésre felhasználni.

2 — Munkálata egy mult század végi előző tervezetre támaszkodott. Napjainkban is felbukkant egy újabb terv, mely Hidas és Eberhard közt a Kis-Duna vizét akarta a töltéseken mesterségesen átemelni és a lecsapolandó Sárrét öntözésére felhasználni. Csakhogy e tervezgetések a természetben elkáríthatlan bökkenőre akadnak ; t. i. az egész Felső-Csallóköznek vízátbocsájtó kavics alrétege az, melyen keresztül ásott öntöző csatorna alig vezetne mesterségesen felemelt vizet le rendeltetése helyéig, mert szitával vizet merni bajos. Azon kívül mind a két terv csak a Kis-Duna menti mélyedést tartja szem előtt, hol az öntözés 111a még cseppet sem sürgős, de a legszárazabb Közép-Csallóköz ki esik minden conibinatióból. Vannak Felső-Csallóközben számosan, a kik a kiszáradást a töltésezés okozatának tartják, s azt hiszik, hogy nekünk tulajdonképpen töltésekre szükségünk sincs. A csendesen áradó, de még a jégmenéskor hirtelenebben duzzadó vizek is, emelkedésüknél belejutnának a régi erekbe és laposokba, ezeken termékenyítőn átfutva, kártétel nélkül vonulnának le. Míg most jégtorlódáskor pár méter magas vízoszlop zuhanván a töltéseken át, nagy mennyiségű, a mélyből felkavart; kavicscsal borítja el a szomszéd dűlőket és torony iránt véve útját, a különben ármentes dombosabb területeket is ragadó árral lepi meg ; sebes folyása az útjába eső magasabb fekvésű földek humusát elsepri. Sok tapasztalati igazság van ezen nézet támogatóinak érvelésében ; de mind a mellett alig bírnák ezek reá az érdekeltség többségét arra, hogy meglévő töltéseinket lebontsuk. A szárazságon ezzel édes keveset segítenénk. A vízfolyás az alsó kavics rétegen most is szakadatlan az Öreg-Dunától a Kis-Duna felé; nagy vízkor, — mikor t. i. a víz az erekbe bejutna, — most is sok helyen felüti 1 „Forgó rét" elnevezés alatt a csallóköziek oly természetes jó réteket értettek, melyeket a családbeliek, az osztályos atyafiak, nem felosztva külön, sem közösen egyszerre, hanem az évek forgása alatt egymás után használtak. Ily „forgó réteket" a Zsitnyán-féle „Vízrajz" egész dűlőkben tüntet fel. 2 A gazdasági egyesületben tartott előadásán felmutatott tervezet.