Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Keszeli Ferenc: Elnapolt holnapok

Aztán hirtelen, mint egy riportervirtuóz, kérdéseket tett fel a barátjánaik, s az gyorsan, röviden és értelmesen válaszolt. Barátja az első kérdésre azzal válaszolt, hogy szivarzsebéből előhúzott egy megviselt papírszalvétát, széthajtotta, és elébe tette. Ez állt rajta: Nagyon szeretlek, s aláírva egy női név. Nyolc évig él't együtt a nővel. Szerették egymást. — Gondoltam ... Tudom. A kérdések és válaszok peregtek, a sziporkázó rövid mondatok egyre jobban megnyúltak, a kérdések és válaszok egyre inkább újrafogalmazott törvények, példák és magyarázatok lettek mindkettőjük szájában. A férfi végül ismét és többször is feltette ugyanazt a kérdést. Nem a szakítás okairól kérdezett. Az erő, az elhatározás mechanizmusa érdekelte, mert tudta, hogy egy bizonyos idő múlva az okok már nem fontosak, hogy egy .jtúzonyos idő után minden dk és okozat egyenlő töltéIšUfÄ. az egyik mozdulatlanná, telhetetlenné teszi a másikat. Befagyasztja az időt, a cselekvőképességet ugyanúgy, mint a bosszút. Csák egy marad meg, a félelem, és ezen kívül minden megdermedt érzés, megnyilvánulás, cselekvés csak ideiglenes. A félelmet az is erősíti, hogy az ember nem tudja, mi jön az ideiglenes után, azért ragaszkodik hozzá, hogy az időt, önmagát, érzéseit, jelenének minden mozdulatát letagadja. Nem vesz róluk tudomást. Mert önmaga ellen, akárcsak önmagáért, nincs hatalma, rajta már nem múlik semmi, ő már csak van és vegetál, valiaki vagy valami megcsonkította őt azzal, amit szeretett. És érzi, de tudni nem akarja, hogy ő is egy eldobott testrész, végtag, szerv az arra kijélö'lt, fertőtlenített szemétdombon, amely, ha tudna önmagáról, elkorhadna. így hát fennáll a transzplantáció örök lehetősége, amely nem biztos, hogy egyetlen mozdulatot is megér, mert a mozdulat pontos, kiszámított, minden ösztöntől és természetestől mentes kell, hogy legyen, és másképp igaz, mint 82