Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Keszeli Ferenc: Elnapolt holnapok

ELNAPOLT HOLNAPOK Akkor már tavasz volt. Az asztalon, a vázában egy csokor orgona állt. Az éjszaka lopta a férfi, amikor hazafelé mentek. A nő nem volt különösebben hálás a virágért. Csaik annyit mondott, hogy szép. A férfi nem is várt többet. Mindketten tudták, hogy szép virágot városon csak lopni 'lehet. Az átjárók alatt ácsorgó asszonyok csak rövid szárú virágot tartanak a kezükben, s néha azt mondják: Tessék, szép virágot vegyenek! Hazaértek. Vízbe tették az orgonát, leülték és rágyújtottak. Látszólag mindkettő másra gondolt, és azt hitték egymásról, hogy egyre gondolnak. De nem gondolták semmire. Nem volt dolguk, mondanivalójuk sem volt. Hajnalodott. A férfi ablakot nyitott, s a nő kiment a fürdőszobába. Később hálóingben jött vissza, és bezárta az ablakot. Illatot hozott magával a szobába, a lefekvés előtti toalett szerény illatát. Szappan, víz, arckrém a száraz bőrre. Leült az ágy szélére, és ismét rágyújtott. — Néked a századik cigaretta is jólesik — mondta a férfi. A mondat végén kérdőjel határozatlankodott. — Neked nem? — Nekem is. Aztán a férfi mezítelenre vetkőzött, pizsamát vett fel, és tétován kihúzott egy fiókot. Belenézett, visszatolta, és befeküdt az ágyba. Nem sokkal később a nő is felállt, körülnézett, eloltotta a villanyt, és lefeküdt. A férfi a sötétben kitapogatta az órát, és felhúzta. — Hánykor csörög? — Nézd meg! — Biztosan nyolckor. — Nézd meg! 78