Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Fülöp Antal: Háromnaposok
A mozdulatok félúton megálltak, a szemek figyeltek. Gedeon egy másodpercig a görnyedő Jeromos hátát nézte, aztán egy nagyon lassú, szinte fáradt mozdulattal lenyúlt a zsákért, az asztal széléhez húzta, s miközben a sorból kihajló fejek felcsigázva vártak, kimért mozdulattal Jeromos nyakába csavarintotta a zsákot. Jeromos mellkasából nyekkenés tört fel, s az egész sor vele sóhajtott. Megingott, de nem rogyott le, mint vártuk. Felsőteste meggörnyedt a zsák súlya alatt, lába reszketni kezdett, de elindult a deszkapallló felé. A zsák súlya minduntalan kilendítette egyensúlyából. Az inge kicsúszott a nadrágból, és eltakarta cingár ülepét. Elérte a pallót és megállt. Két választása volt: vagy visszafordul, és ezzel az egy zsákkal ledobja annak 'a több száz zsáknak a bérét is, amit reggel óta becipelt az uszályba, és ami úgy kiszívta a lábából az erőt, hogy ezt az egyet (már nem képes bevinni, vagy nekivág a harminc centi széles, hajladozó pallónak, és egy ötméteres zuhanás után a parti köveken végezheti. Jól tudta, hogy a szezonosnak, aki csak egyszer is kimarad a sorból, a rácskerítésen kívül a helye! Gedeon vállamra lökte a rám jutó zsákot, és gyors léptekkel Jeromos után eredtem. Amíg ő a háromnapos, erejét felülmúló és szokatlan mozgás következtében tántorgott a kimerültségtől, addig mibennünk a több évtizedes megszokástól csupán valami unott csömör jelentkezett a munka végére. Izmaimban egy betört igásló elnyűhetetlenségével nyargaltam utána, vállamon a zsákkal. Gondoltam, ha nem hagyok neki elég időt a tétovázásra, a két lehetőség közül, ha nem is a könynyebbet, de a biztosabbat választja: ledobja a zsákot. — Akinek nehéz tegye le! — Gedeon hangja felcsattant. — Nem a! — hörögte Jeromos. Egyik lábát a pallóra emelte, a másikat utána húzta, és elindult. Előbbre görnyedt, és a hajladozó palló ritmusára mindig előbbre csúsztatta valamelyik lábát. Minél bel62