Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella
fiatalos póz túlfeszített és elvonatkoztatott formájáról, íróilag pedig egy sajátos gondolati lehetőségről, kissé modoros írói jelrendszerről és az emberi lehetőségek mesterségesen kitágított síkjáról: szuggesztióról, mellyel az ember elhiteti önmagával, hogy a realitás kötöttségéből és determinációiból egyszerű gondolati bukfenccel átperdülhet a valóságfelettiség nyújtotta abszolút szabadságba. A póz pózmivoltának ki'tapinthatóságát jellemzi, hogy alaphelyzete és indítékai legtöbbször szexuálisan motiváltak; az önmagát következetesen és másokra való tekintet nélkül megvalósító fiatalembert rendszerint gyönyörű és engedelmes nők veszik körül, hogy szenvedése enyhítésére bármikor a rendelkezésére álljanak. André Malraux mondta egy interjújában: „A magasabb emberi értékeket az ifjúság nem negatív vagy másodrendű értékekkel, hanem állapotokkal helyettesítette, a kábítószerrel és a szexualitással... A hippik közössége, az Odéon, a mexikói és a japán egyetemek elfoglalása csupán állapotok!... A fiatalság mindig is a remény megtestesítője volt. A történelem folyamán először fordul elő, hogy ez nem így van. A remény ugyanis nem állapotokhoz, hanem magasabb értékekhez kötődik" (A Le Figaróból idézi a Válóság]. Még ha figyelembe vesszük is, hogy ez egy idős írópolitikus véleménye, s ezért elfogult lehet, akkor is el kell rajta gondolkodnunk, mert Malraux élettapasztalatai birtokában nyilvánvalóan az emberi folytonosság elfogadható formáit kéri számon a fiataloktól. A magatartásforma irodalmi tükröződésével kapcsolatosan George Steiner amerikai esszéista írja: „Egy Butor-regény éppúgy menekülés, mint a Naked lunch [Csupasz ebéd, Amerikai pornográf regény — D. Gy.]. Az elfordulás a magasabb rendű emberi vonásoktól, vagy a vonások erotikus, illetve szadisztikus fantáziálással való megcsúfolása az alkotásnak ugyanilyen kudarca felé mutat." A menekülés mozzanata fiatal prózaírónkra is jellemző, határozott törekvés érezhető írásaikban: túltenni magunkat az élet realitásain. Még pontosabban: fölénybe kerülni a világgal szemben. S miután a valóság ellenáll, és nem hagyja legyőzni magát, a novellahősök visszavonulnak a tudat mezőire, és ott aratnak a tényeken kétes értékű, de lélektanilag jól motivált győzelmeket: a világ elől önmagukba menekülnek, és megbántottan néznek 21
