Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

kifelé lelkük ablakán. Ez az attitűd egyenesen provokálná a cinizmus gesztusát, a megvetés és lenézés pozícióinak segítségével szerezni meg a győzelemhez szükséges erőt, de fiataljaink — becsületükre legyen mondva — a cinizmus helyett az önirónia és kegyetlen őszinteség emberségesebb eszközei után nyúlnak, hogy felülemelkedjenek tanácstalanságukon és kételyeiken. Varga Imre Idősikátor című novellájában a céltalanságnak az utcakép véletlenül meglátott — és számára látszólag jelentéstelen — tárgyai és jelenségei adnak misztikus hátteret, a nyomottság „már-már állapottá válik", és a hős érdektelenségét a fantázia abszurd képpé emeli: „Megelőzöm az életet, leülök és — bevárom." Varga belső tanácstalanságának a felmutatásához az abszurddal való sejtetés eszközét használja fel, s ez nála törvényszerű így, mert költőként is a leg tárgyszerűbb és legelvontabb a csoportjából, a legszemélytelenebb. (Más kérdés, hogy mennyire rokonszenves vagy értékes ez az attitűd.) Varga tehát — az antológia egyik végleteként — a közömbös tudat logikailag indokolatlan és ösztönös kalandjait teszi meg önvizsgálata formájává és egyben tartalmává. M i k o 1 a Anikó elbeszélése (A sárga macska délutánja): dialógus önmagával. Az albérleti környezet, a tárgyak és részletek sajátos értelmet nyernek, beleszólnak az első személyű hős életébe, és meghatározzák lelkiállapotát. A sárga macska az örök „másik én", amely „szabad", és amellyel a vitában csak veszíteni lehet, mert mindent tud, mer és nem ismer kíméletet: „Ti hajlamosak vagytok rá, hogy nagyon könnyen felejtsetek! Ha valami kényelmetlen, nem akartok emlékezni rá, akkor egyszerűen azt mondjátok, hogy nincs, nem volt, meg sem történt soha." így beszél a sárga macska, és a hős pedig belefárad az eleve elvesztett vitába. K ö v e s d i János a többiektől eltérően nem az ember belső világára figyel, hogy érzéseiből és gondolataiból következtessen a tetteire, de cselekedetei elemzésén át halad az emberi lélek felé. Valóságigényében Mészáros Károllyal rokon. Számára az ember nem magányos individuum, de társadalmi lény, akinek a sorsát külső lehetőségei determinálják, és tragédiája rendszerint abból származik, hogy 22