Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

idegen nő mellett ébredtem, de ezek nem voltak boldogító ébredések. Ki ez a nő? Mit keresek itt? Ez volna a szerelem? Néhány féldeci, pár korsó sör, és már követtük az első, felkínálkozó inőszemélyt. Részeg fejjel azt sem tudtuk, hol vagyunk. Hisz ez még rosszabb volt, mint a Pigalle és a Rue St. Denis házai! Ott legalább józan lehet az ember, leszurkolja a tíz-húsz vagy száz frankot egy negyedóráért, és kezdődhet az előadás. Nem, ez sem kell! Utolsó párizsi napunkon vacsora után Robert kijelentette: most pedig megnézzük a Szerelem utcáját! Hangos üdvrivalgás fogadta szavait. Még a kis Vlasta is tapsolt örömében. Sírni szerettem volna. Az Étienne-Marcelnél leparkoltunk. Figyelem! Jobbra is, balra is itt a Rue St. Denis! Robert gúnyosan mosolyogva figyelmeztetett bennünket, hogy lehetőleg ne mászkáljunk nagy csoportokban, mert az utcalányok nem szeretik a szájtáti külföldieket. Nagyon helyes, végeredményben dolgoznak szegény lányok, és nem tartoznak a város nevezetességei közé. Én nem voltam a St. Denis utcán. Semmiféle szempontból nem találtam benne érdekeset. Sztriptízen sem voltam. A szex nem lehet cirkuszi mutatvány. Mérges voltam az egész világra, és bementem a legközelebbi bárba. Egy pohár vörös bort kérek! A hangulat álmos. Párizsi hétköznap. Még egy pohárral! Körülnézek. Két vén angol hölgy ... ia sarakban stájer vadászok iszogatnak ... a bárpult túlsó oldalán ülő nő felém fordul: bájos néger lány. Nem is egészen fekete, talán félvér? Mindenképpen veszettül csinos. Jaj, persze, nem szabad így néznem rá, hisz nem vihetem magammal. Pedig szívesen megtenném ... Természetesen folyékonyan beszélek franciául. Odaülök melléje, és italt rendelek számára. „Ráér ma este?" — kérdem parázsló szemmel. „Az öné vagyok" — súgja vissza szemérmesen. Beülünk Alfa-Romeómba és ... nem! Nekem a Chevrolet jobban tetszik. Kikocsizunk 223