Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

könyveket. Összevissza olvastam mindent, és talán nem is olyan nagy baj ez. Ma azonban már tudom, hogy meg kell válogatni őket. Lemondtam az orvosi könyvekről, nem a test, hanem a gondolatok érdekelnek! Egy csoda van a földön: az ember! Csak valami rendszeresség kellene a tanulásban, magyarázatokra lenne szükségem... Hány óra lehet már? A tábor elcsendesedett. Különben, mit számít az idő! Majd ha kivirrad, visszamegyek. Még egyszer látni akarom a végtelent. Megmozdult a levegő, de itt a bokor aljában egyáltalán nem fázom. Persze, azért ebben része van a vörös bornak is. Csak ne fogyna olyan átkozottul gyorsan! Valóban, nem tévedek, az ott két emberi alak. Szemem már hozzászokott a sötétséghez. Biztosan a táborból jöttek ki megnézni a tengert. Hát persze, hisz nyaljákfalják egymást! A hullámverés morajánál kellemesebb lesz a szeretkezés? Ügy, csak tűnjetek el a szemem elől. Szerelem? A bányában a fiúk szüzinek csúfolnak. Persze alaptalanul. Azazhogy nekik megvan rá az okuk. Jó párszor, ha a szobára vasárnaponként szajhákat hoztak fel, nem voltam hajlandó részt venni az orgiájukban. Ha éjjeli műszak után voltam, akkor is inkább elmentem hazulról. Egyszer úgy látszott, nyugodt vasárnapom lesz, s békésein aludtam majdnem délig. Akkor arra ébredtem, hogy valaki simogat. Vörös hajú meztelen démon ült az ágyamon. Míg én értetlenül bámultam rá, ügyesen mellém bújt és átölelt. Ez a fiúik műve! Kiugrottam az ágyból; az ajtó zárva, a kulcs eltűnt. A vörös ledobta magáról a paplant, és hívogatóan elnyúlt. Ha nem tudtam volna, hogy mindez a szobatársak összeesküvése, talán szó nélkül összebújok a vörössel, mert akkor már régen nem volt nővel dolgom. Hát persze, ha az ember reggel arra ébred, hogy egy meztelen lány fekszik mellette, minek kutatná, hogyan került oda. Vagy mégis? Igen, elegem volt az ilyen ébredésekből! Katonakoromban előfordult, hogy idegen ágyon, 222