Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

parancs... Csak ami jobb, ami maradandóbb, biztosíthatja és biztosítja egy nép, egy nyelv érettségét, megmaradását, irodalmi versenyképességét" (Harmadvirágzás, 258. 1.). Irodalmunk számára nem elérhetetlen ábránd az egyetemes érvényűség. Arról nem is szólva, hogy minden egészséges írói ambíció az egyetemes érvényűség elérését tűzi magától értetődő célként maga elé. Az irodalom (művészet) az emberi valóság legdemokratikusabb területe, mert csak írót és irodalmi értéket vesz tudomásul, és az irodalmon kívüli fogalmakat — „kisebbségi író" — nem ismeri el. Az író érezheti magáról, hogy ő kisebbségi szellem, környezete, valósága is belé szuggerálhatja léte és munkája provincialitásának érzését, de ezek nem szorosan vett irodalmi kategóriák, és az esztétikum természetéhez alig van közük. Legfiatalabb prózaíróink munkái lehetőséget nyújtanak arra, hogy velük kapcsolatban megvizsgáljuk a szlovákiai magyar novella újabb, reális lehetőségeit, és megpróbáljuk megfogalmazni irodalmiságunk egyetemes érvényű és értékű lényegét. Fiatal íróink és költőink több olyan etikai-esztétikai hagyományunkat semmibe vették, amelyek irodalmunkban törvénynek számítottak. Látnunk kell, hogy a maguk módján lázadók és — legalábbis első látásra — hagyományellenesek. Hogy lázadásuk mennyiben értékes vagy féleredményeket szülő, mennyiben előremutató vagy regresszív, mellékvágányra vezető, azt dolgozatom további részében szándékozom megvizsgálni. írásaik elé oda is írhatnánk mottóul: „A novella: törvény, ítélet...", elbeszéléseikben, novelláikban önmaguk belső törvényeit keresik, és önmaguk felett ítélkeznek. Jelentkezésükkel, írói fejlődésükkel arányosan prózánkat a szubjektív élmények áradata és a lélektani önvizsgálódás hullámai öntötték el. Nem elődök és hagyományok nélkül, de így is feltűnő méretekben, szinte maradéktalanul. Természetesen ezek az írói tendenciák egybeestek a szocialista irodalom egészének belső oldódásával, tematikai gazdagodásával és színeződésével, valóságszemlélete differenciálódásával, de nálunk a szubjektivizálódás méretei és intenzitása — ismerve prózánk hagyományát („a privát élmények boncolgatása háttérbe szorult" — Szvatkó) — így is elgondolkoztató. A világ középpontja 19