Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

amelynek konkrét társadalmi feladatokat és emberi — etikai — küldetést szánt: „... ahol emberség jelenti a lírai realizmust: ott ma is novella születik." A lírai realizmus így etikailag is determinált, előfeltétele a humánum, az emberség. Mert: „A novella törvény, ítélet..." és „A novellaíró bűntudatot idéz." Tegyük ehhez hozzá Lukács Györgynek egy a kritikát érintő követelményét: „A történelmi és az esztétikai értékelés mindenütt egy középpontba fusson össze." (Történelmi értékelésen ebben az esetben a tapasztalat által igazolt cselekedetet, a tett tanulságát, tehát az etikai végkövetkeztetést értjük. — A szerző megjegyzése.) Ha ezeket a gondolatokat egybevetjük, megállapíthatjuk, hogy Ftíbry a társadalmilag elkötelezett — tehát etikus — és a formailag tökéletes — tehát egyben esztétikus — novellát igenli. Novellaelmélete etikának és esztétikának a művészetben — konkrétan a szépprózában — megvalósuló dialektikus összefüggéseit is megvilágítja, és erkölcs és irodalmi érték viszonyának tisztázásakor is jelentős adalék. Fábry Zoltán elemző tanulmányainak és konkrétan Az igényesség műfajának irodalmunkra gyakorolt hatását kimutatni csak külön tanulmányban lehetne. Anélkül is bizonyosra vehető azonban, hogy ez a hatás elemi erejű és meghatározó, és jelentős része volt a szlovákiai magyar novella hatvanas években bekövetkező tartalmi és formai fejlődésében. Ekkorra a mennyiségi növekedés is elérte azt a fokot, amikor már lehetővé vált a minőségi változás, az esztétikai tapasztalatok, az írói intelligencia és tudatosodás keretei is tágultak. Az irodalomkezdet önképzőköri irodalmárai megtanultak írni, irodalmat teremtettek. S mindehhez hozzájárult a társadalmi-politikai légkör oldódása, az. írói lehetőségek tágulása, az irodalmiság igényének a fokozódása. A harmadvirágzás prózaíró-nemzedéke „virágozni kezdett". Ironikusan keli ezt mondanom, mert a minőségi előrelépés közelről sem volt egyértelmű és arányos, a tartalmat és formát egyaránt átfogó. A tartalmi követelmény előretört, Fábry Zoltán formaigénye megint másodlagos lett, prózánk rávetette magát a nemzetiségi lét sorskérdéseire, eredendő drámaiságára, a szlovákiai magyar „emberi sors"ra, és fogcsikorgató elszántsággal igyekezett azt „megírni". Általános győzelmet aratott az elmondás kényszere, a kiBIBLIOTflECA HUNGARICÀ Samaria - Somoija - Šamorin