Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

— Jól. Te hogy vagy? — Állást keresek. — Állást? — Otthagytam az egész pereputtyot. Az őrült igazgatónőt, a még őrültebb dirit és a remegő férgeiket. Gőgh ajánlott valákit, akinél érdeklődhetem. — Gőgh? Miért éppen Gőgh? — Az egyetlen ember, aki segít. — De hiszen az egy rohadt alak, ezer nővel a nyakán! — Megjavul. Megjavul. Az emberek C9ak úgy megjavulnak. Főleg az ilyenek. De hát ez Mari magánügye. S ki tudja, hátha valóban megjavul? A szerelem tett már csodát. De képes-e szerelemre az ilyen? Mari nem könnyelmű, tudja, mit akar. Én beszéljem le? Kikérdeztem töviről hegyire. Elmondta, hogy eleinte 'ki nem állhatták egymást. Nem iköszöntek, és az utcán kitértek egymás elől. A munkahelyen csípős megjegyzéseket tettek egymásra. Ő a hírnevéért utálta Gőghöt, az pedig Marit azért, mert tudta, hogy elítéli. Pár hónapja azonban hirtelen minden megváltozott. Köszönni kezdett és bókolni. Bizonyára sértette a hiúságát, hogy van egy nő, aki 'keresztülnéz rajta. Ő továbbra is utálta és kerülte. Egyszer aztán az igazgatóné az igazgató távollétében az egész tantestület előtt lekurvázta Marit, hogy ikitekeri a nyakát az ilyen ágyrajáróknak. Mari megdermedt, szólni sem tudott. Valami irgalmatlan harag és gyűlölet fogta el, átjárta egész lényét, felállt, s fenyegetően megindult az igazgatóné felé. Akkor emelkedett fel Gőgh, és közéjük állt: — Mari minden este velem volt, és nem hiszem, hogy lett volna ideje az igazgató elvtárssal is találkozni. Ez hatalmas hazugság volt. Meglepte Marit is, nem tudta, melyik ellen védekezzék. A kollégák dermedten 195