Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

nézték a jelenetet: Zsuzsa, Mari barátnője tudta, hogy Gőgh hazudik, mert a múlt héten háromszor is együtt voltak, és tudta Jánosiné is, akinél szintén töltött két estét, miközben az ura kirándulni volt a gyerekekkel. De senki se szólt. Mari (lecsapta az asztalra a füzeteket, és kirohant a teremből. Gőgh utána ment, az utcán utolérte, és hazakísérte. Mari többet nem ment be a munkahelyére. Gőghgel elintéztette a papírokat, és sokáig otthon ült reménytelenül, kétségbeesve. Gőgh gyakran eljárt hozzá, és valahogy már nem utálta annyira, mint azelőtt. Gőgh ajánlotta, keresse fel az egyik barátját, talán tud Marinak állást szerezni. Most oda indult, de előbb bejött hozzám, hogy elmondja életének ezt az ostoba alakulását. Azon gondolkodtam, hogy Gőgh nagylelkű volt-e, vagy csak a pillanatnyi helyzetet ismerte fel, és ítélte meg helyesen, s gátlástalanul felhasználta saját célja érdekében. Mari még elmondta, hogy akkor haragudott Gőghre, amiért megakadályozta, hogy szájon vágja azt a kifestett, hisztériás majmot. Felötlött bennem, vajon kettőjük közül melyik lehet hálásabb Gőghnek. Az igazgatónéra szavaztam. Szó, ami szó, Gőgh egy csapásra két legyet ütött. Kezdtem csodálni azt az embert. 3 Fél éve nem láttam Marit, amióta bevallotta, hogy odaadta magát Gőghnek, lefeküdt vele. Ott mondta meg az utcán. Mikor megértettem, belevörösödtem. Ritkán hallja a férfiember nő szájából, hogy ezzel meg ezzel lefeküdtem. Némi féltékenységi düh kerekedett bennem, s bizony isten, majdnem (kimondtam hangosan meggondolatlan véleményemet. Ő hallgatott. Én is. Mentünk lassan az állomás felé. 196