Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

Lélekben ismét ott áll a koporsó mellett, s az anyjával beszélget. „Miért nem hallom Berliozt?" — kérdezi súgva az anyja. „Nem engedte" — súgja vissza. „Ki nem engedte?" „A pap. Nem engedte, hogy eljátsszuk neked. Azt mondta, nem engedélyezi a temetkezési rendtartás. Meg hogy az katolikus rekviem." „Hiszen a prédikációiban mindig azt hirdette, hogy mindegy, milyen vallást hiszünk, egy az Isten." „Mindig mondtam neked, hogy a papok ..." „Csitt, a pap éppen ide néz." Aztán már csak a pap szavát hallotta: — ... Tanítsd meg őket gyermeki bizalommal meghajolni előtted, hogy őszinte alázattal így sóhajtsanak: Az Ür adta, az tJr vette el, áldassék az ő neve érette. Ámen. „Anyu, anyu" — szólongatta újra az anyját. Az anyja felsóhajtott. „Hallak, hallak, mit kívánsz még?" „Nem baj, hogy nem engedte, bennem itt szól, hallgasd." És valóban ott csengett a fülében a Requiem első néhány taktusa. Arra ocsúdott fel, hogy ott áll a sír szélén, a koporsót már leeresztették, és nagy robajjal hullanak rá a rögök. Az ásó és a kapa meg-megvillan: dörög a sír. Fülében Berlioz üstdobjai dübörögnek. A fekete csillogó márvány sírkőre mered. Arra gondol, hogy az apja neve alá aranybetűkkel nemsokára odavésik majd ezt is: és neje KASKO ISTVÁNNÉ született Várfalvy Jeanne élt 52 évet 179 12*