Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

2 Az ördögbe ezzel a nyomorult vasúttal! Biztosan nincs a földön még egy olyan ország, laihol ennyit 'késnének a vonatok! Mindössze másfél óra az egész út R.

jből hazáig, s ennek az ekhós szekérnek máris harmincöt perc a késése. Már itt is csáknem öt perce rostokol. Az ember hét kilométerre sincs a falujától, és gubbasszon itt, mint egy gutaütött. Feláll, megragadja a hideg fémfogantyút, és indulatosan lerántja az ablakot. Megcsapja a reggel hűvös fuvallata. Kitekint az ürömszínű szürkeségbe. Az oszladozó iködön és a szállingózó hó gyér függönyén keresztül is jól kivehető, hogy a postakocsi mellett valamilyen csomagkupac barnállik, azt rakosgatja be két vasutas eléggé lomha mozdulatokkal a vagonba. A teremtésit, hát nem tudnak igyekezni! Vagy miért nem rakják négyen?! Csüggedten ül vissza a helyére. Alig bírja magát tartani. Este »kilenckor, amikor belépett a szobájába, táviratot talált az asztallán, hogy azonnal jöjjön, mert édesanyját hazaszállították, és aligha él tovább egy napnál. Tizenegykor vonatra szállt, s egész éjjel le se hunyta a szemét. Jézusom, villan át hirtelen az agyán, hiszen én üzenetet se hagytam, hogy holnap ... vagyis ma nem jelenhetek meg a szigorlaton sebészetből. De most már mindegy. Lehet, hogy már minden mindegy... Végre megcsikordulnak a szerelvény kerekei. Nemsokára ott lépked a frissen esett hóban. Átmegy a síneken a kitaposott ösvényre. Csak akkor pillant körül, amikor kiér az országútra. Remélte, hogy legalább a bátyja kijön eléje motorkerékpáron, de nem jött. Minthogy egyetlen lelket se lát semerre, egyedül vág neki a négy kilométeres útnak. A csípős hideg némileg visszaadta az erejét, de a tagjaiban valami tompa, részeg zsibbadtság feszeng. Akár az alvajáró vonszolja előre imbolygó testét. Talpa alatt keményen és dühöd160