Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

ten csikorog a hó. Csak jönne valamilyen jármű! De nem jön semmi. Előreszegi hát fejét, s a (kéklő levegőn keresztül tekintetét a célpontra, az alig derengő várromra tapaszt ja, mely negyvenpercnyi járásra magasodik előtte. Csak még megláthatnám szegényt! — villan át az agyán. Csak még egyszer magamhoz ölelhetném. Istenem, mennyit szenvedett! S mennyire szeretett volna még élni! A szeme, a bizakodó szeme! Milyen mélységes bánat, szomorúsággal vegyes rémület sugárzott a tekintetéből, amikor Éváéknál újév estéjén elbúcsúztam tőle. Most is érzem a forró könnycseppet, 'amely utolsó szavalnál a kezem fejére hullott: „Isten áldjon, édes gyermekem... nem látjuk mi már egymást ..." „Ne félj, anyu, ez a nyugatnémet gyógyszer, meglátod, rendbe hoz." Hazudtam neki, holott biztos voltam benne, hogy nem segít rajta többé akár tíz adag 5-Fluoro-Uracll sem, nem pedig egy. Ó, micsoda kétségbeesés, mennyi könyörgés bujkált reszkető hangjában! Mintha egyedül tőlem várta volna a mentséget. S milyen görcsösen szorította a kezem ... Talán még van némi remény, tálán még életben találom. Ha már halott, sohase bocsátom meg magamnak, hogy nem utaztam repülőgépen. Ostobaság! Hiszen éjszaka nem közlekednek a repülőgépek. Az utolsó a tizenkilenc ötös. Reggel viszont a hét harmicas a legkorábbi. Ha legalább hamarabb hazamentem volna! Csakis én tehetek róla, hogy elkéstem. Vajon mikor érkezett a sürgöny? Ezen most már fölösleges töprengeni, de legalább azt megállapítom, mikor vették Pozsonyban ... Szerencsére a zsebembe tettem. Előkotorja a táviratot, a vétel rovatában ez áll — 18,15. De amíg ki kézbe sí tették ... Hát nem tudom, sóhajtja, és meggyorsítja lépteit. Aprózott léptekkel halad a járművek csapta nyomon. Kékes fényű fekete hajfürtjein és fehér prémsapkáján kvarcosan csillog a hó. Amint így magába roskadtan, gondolataival viaskodva lépked, egyszerre csak gyenge zaj üti meg a fülét. A zaj erősödik. Nemsokára, anél161