Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Ballada egy régi nyárról

te be akkor, nagykorúsíttatta magát, és aláírta a belépési nyilatkozatot. Eleinte úgy látszott, mintha anyánk megnyugodott volna, de lemondó elcsendesülése nem megbékélés volt, nem is beletörődés, hanem búskomorság. Szekeres tanító úr tanította az osztályunkban az éneket — ezzel is szomorúságom okozója lett. Az énekórát általában szolimizáliással kezdtük, s az óra másák felében valamilyen dalt tanultunk. Június elején — erre egész életemben emlékezni fogok, mert aznap volt a pénzbeváltás — egy szomorú dalra tanított meg bennünket, azt mondta, hogy még Vikár Béla gyűjtötte szülőfalujában, Hetesen: A hetesi temetőbe' három árva sétál benne. Mind a három azt siratja, hogy nincs neki édesanyja, édesanyja. Kelj fel, kelj fel, édesanyánk, leszakadt a testi ruhánk. Nem kelhetek három árva, mer' a sírom be van zárva, be van zárva. Sohase felejtem el azt a népdalt, bárhova mentem, szüntelenül -azt hallottam, és mindig úgy éreztem, mintha az én anyám halt volna meg. Sokszor előfordult, szüntelenül azt hallottam, és mindig úgy éreztem, minthogy éjjel verejtékben úszva felriadtam, és magamon kívül szólítgattam édesanyámat. Másrészt Szekeres első éve tanított nálunk, és mindig különös zavar kerített hatalmába, és izzadsággal vegyes melegség öntött el, ha kiszólított a táblához, vagy ha csak összetalálkoztam vele valahol. Erről a furcsa, de jólesőn izgalmas zavaromról senkinek se beszéltem — talán később se. Kellemetlen zavarom idővel alábbha151