Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Ballada egy régi nyárról

Május végére, noha csak egy ravasz zsírosparaszt, aki elnök akart lenni, és három-négy nincstelen jelentkezett önként, tető alatt állt a szövetkezet. Mi akkor már apa nélkül éltünk, s mert az idősebbik bátyámat, aki éppen a katonaidejét töltötte, a hivatalok még nem tekintették családfenntartónak, s az utána járó segélyt is elsikkasztották, anyámnak kellett döntenie — egész népes családunk nevében egyedül —, Ihogy belépünk-e, vagy sem. Nem tudom, anyám beVallaná-e most, de én — a történelmi igazság kedvéért — nem hallgathatom el, hogy semmi szín alatt sem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot. Azóta sokat töprengtem anyám makacsságán, s ma úgy vélem, reménytélen .konoksága lélektani indítékú volt. Minthogy csupán két hektár földön gazdálkodtunk, nem a vagyon féltéséből fakadt hajthaitatlansága, egyébként is bátor és józan asszony volt; sokkal inkább abból, Ihogy nem akart szembekerülni a kis- és középgazdák zömével. És még egy Oka volt: egyszer álmában apám jelent meg előtte — ezt később el is mondta nekünk — és anyám ;kétségbeesésében megkérdezte tőle, unit tegyen. Apám azt felelte: Soha ... Anyám megmásíthatatlan végrendeletnek tekintette ezt a furcsa álmot, mégis beléptünk. Az agitátorok két héten át mindennap eljártak hozzánk. Egymást felváltva szónokoltak és fenyegetőztek, s fenyegetésüket be is váltották. Idősebbik nővéremet elbocsátották a bankból, fiatalabb bátyámat és Judit nővéremet pedig hazaküldték a középiskolából. Anyám, ha lefeküdt, legtöbbször átvirrasztotta az éjszakákat, s ha egy-két órát sikerült is aludnia, az álom sem szabadította meg az ébrenlét terheitől, nem hozott vergődő lelkének enyhülést, visszadobta a felszínre, hogy álmában is tovább vívja harcát a nappalokkal. Arca beesett, lesoványodott. Bátyám kétségbeesetten rohant ügyvéd nagybátyámért a közeli kisvárosba, hogy segítségét kérje. A nagybácsi nem jött el, csak tanácsot adott. Testvérbátyám, aki még a tizenhetedik évét sem töltöt150