Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Kovács Magda: Fekete szél
mint egy ázott kutya. Azt hittem, ha megrázza magát, ránk fröcsköli a vizet, és mentien bebújik morogva az asztal aM. Ruhája aljára körben felszedte a sarat. Valami bozóton kellett átcsörtetnie, mert szoknyája teleragadt pókhálóval, száraz levéllel. Nem a mi falunkból való volt. Nem is köszönt, csak bedőlt az ajtón. Hozzánk lefelé kellett taposni a konyhába, földes volt az alja, tele volt asztalokkal, lócákkal, ágyakkal. Az ágyakat nehéz, zöld posztótakaró fedte, és csak egy kis petróleumlámpa világított az egyik asztal közepén. Borzasztó szomorú tudott lenni az ember a mi konyhánkban! Valami baja volt az anyámnak. Kezdett nőni a hasa. A nagyanyám ettől őrült ideges lett, én részkettem az izgalomtól. Együtt aludtam anyámmal, szemben az ablakkal. Nagyon szerettem vele feküdni. Ügy aludt, hogy a két karját a feje alá tette. Éreztem a hónalja szagát. Kicsit fanyar volt, de az anyám szaga volt, én szerettem. Órákig feküdt nyitott szemmel elalvás előtt. Lesimította a nagy dunyhát, és bámulta a holdat. Nem volt függöny az ablakunkon. Kiláttunk a kertbe a nagy körtefára. A hegyében sokszor ott ült a hold, bevilágított ránlk. Amilyennek olyankor tűnt fel a konyhánk, attól egészen elérzékenyültem. Sejtelmes volt, melegebb, és mintha finom fehér köd szitált volna a sarkakban. Még most is borzongok, ha arra a finom, szitáló ködre gondolok. Hozzábújtam anyámhoz. Majd megfojtottam az ölelésemmel, folytak a könnyeim, de ő meg se mozdult. Hagyta, hogy öleljem, csak mikor már nagy volt a hasa, akkor lökött el magától. Apám keveset jött be hozzánk. Ilyenkor vágyakozva néztem rá valamelyik sarokból. Szerettem volna, ha fölkap, feldob a gerendákig, és nevetve elkap megint. Egyszer fel is dobott, de nem nevetett, hát többet nem akartam, hogy feldobjon. Ha nem nevetett, akkor nem ért semmit. A nevetését akartam. De nálunk nagyon keveset nevettek. Anyám néha elmosolyodott, sápadtan, mint egy beteg virág. 8* 115