Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Fekete szél

Sokáig, nagyon sokáig törtem a fejem a hangyák útján. Láttam, hogy felmásznak a fűszálak hegyébe, és leesnek. Majd újból felmásznak, hogy újból leessenek. Egyszer aztán megértettem, hogy az égbe akarnak -menni, a hangyaégbe. Mert más egük van a hangyáknak, és más nekem. Nekik ott kezdődik az ég, ahol az én bokám gázol, nekem meg ott, ahol a madarak szállnak. Igazában azért 'az árnyékokat szerettem a legjobban. M>ajd megőrültem, amikor már másztak elő. A házunknak hosszú árnyéka volt. Még az égre is felszaladt. Átugrott a kerítésen, s ia réten maga alá temette a lekaszált rendeket. A rét végében már ott állt az ég. Mintha éppen azért állt volna ott, hogy a házunk árnyéka felszaladjon rá egy kicsit tűnődni. Szerettem utánozni ezt a tűnődő árnyékot. Egyszer belefeküdtem egy meszesgödörbe, egy frissen ásott meszesgödörbe. Ott tűnődtem, próbáltam megérteni a házunk árnyékát. Csupa szomorúság lettem attól, ahogy lentről láttam a felfutó babszárak piros virágát. Lengedeztek felettem a fűgyökerek, bogarak mászkáltak rajtam. Ahogy így feküdtem, az az érzésem támadt, Jtiogy az anyám vagyok. Sárga a hátam, és nem meszelem többet a falat. Az eső beveri piszkosra. Elmossa rajta a nagy, fodros hullámokat. Én meg csak fekszem itt nagy vidáman. Becsorog hozzám a víz, be a számba. Az arcomról lepereg a hús, hiába csülköm össze a számat, a sárga víz belefolyik. Ragadós lesz a sár, s egy giliszta csúszkál a talpamon. Ordítani kezdtem. Abban a testhelyzetben, ahogy voltam, mezítláb, a hasamon összekulcsolt kézzel. Ordítottam, amíg összeszaladt a fél falu. Alig bírtak kihúzni a földből. Nem hittem el, hogy élek. Megőrülhettem, mert nekirohantam anyámnak. Felborítottam, úgy hemperegtünk egymáson, mint két birkózó. Szurkáltam a kiálló csontjaimmal. Egy este — ősz volt, sár volt — beállított hozzánk a nagyanyámmal egy asszony. Emlékszem, sárga volt a homloka, s az arca piszkos. És szörnyen büdös volt, 114