Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

ja el, ha azonban ellenkezése dacára reá rovatnék, megnyugodhatik, mig attól meg nem szabadulhat.

2) így azután a király fenti rendelkezésében megnyugodott. Az érsekprimás és az újvári német katonaság vezetői közt ez egyesség dacára több ízben összeütközés keletkezett, ami főkép Teuffenbach Rudolf főkapitánynak tulajdonitható. A főkapitány már 1617. elején bevádolta Pázmányt a kamaránál, hogy elvállalt kötelezettségének eleget nem tesz, a zsoldot rendetlenül fizeti és tisztviselői a gabonát és bort kétszeres áron adják el a katonáknak. Pázmány sietett a vádakat megcáfolni, elégtételt követelt Teuffenbach méltatlan magaviseletéért és elmozdítását sürgette. A kamara minden abbeli kísérlete, hogy az érseket megnyugtassa, sikertelen maradt. Végre a király négy német urat: Starnberg Lajost, Puchheim Kristóf grófot, Collalto Reinbald grófot és Weber Jánost küldte ki kir. biztosi minőségben, hogy az ellentéteket kiegyenlítsék.

3) 1617. aug. 2-án Pázmány a bécsi haditanáccsal az újvári őrség iránti kötelezettségeire vonatkozólag ujabb egyességre lépett. Az év végén azonban már megint nehézségek támadtak, A kamara ugyanis azt kivánta, hogy az érsek, ha saját szükségleteire katonákat igénybe akar venni, esetről-esetre a haditanácshoz forduljon. Ez ellen Pázmány óvást emelt és kijelentette, hogy az újvári katonákat csak oly feltétel alatt fogja fizetni, ha azok is reájuk rótt kötelezettségüknek megfelelnek.

4) ä) U. o. II. 51. 3) Fraknói i. m. III. 364. 4) U. o. I. 389. 85