Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

Más is történt, 1617. őszén a kir. kamara kifogásokat emelt a bor ellen, amelyet Pázmány a kamarának katonai célokra Újvárban eladott és egy hordó romlott bort vissza is küldött. Pázmányt a dolog igen bántotta és dec. 17-én kemény hangon válaszolt. «Ezen tárgyra nézve a következőket kell megjegyeznem. Először csak oly bort adhatok, aminő terem. Nem vagyok Isten, hogy tetszésem szerint teremthessek nemes borokat. Tiszteim ez évben semmiféle bort nem vásároltak, — amely bor terem, azt szolgáltatják ki. Ha a szokottnál rosszabb, nem az én vétkem. Honnan vegyek jobbat? Aztán a Bécsbe való szállítás a nemes boroknak is megváltoztatja a színét és izét. És ha meg is változik? Vagy ha véletlenül csak az egyik hordó volt olyan és a többi jobb? Vájjon ő felsége élésházaiban nem találtatik-e néha még rosszabb? Midőn a tisztek borokat vásárolnak, meg van hagyva nekik, hogy nem ugyan fejedelmi asztalra való, jó bort vegyenek. Mindazáltal, ami terem, akár jó, akár középszerű, azt el kell fogyasztani. Csak azt adhatjuk, amit Istentől nyerünk. A borok ára miatt nincs joguk panaszkodni. Pozsonyban, ezen szabad és bortermő városban, Sellyén és máshol is azon áron árulják a bort, mint Újvárban. Teufenbach ur nagyon bőkezű máséból s kivált egyháziak javaiból. De hiába fáradozik, Magyarországban nem fogja elnyomni az egyháziakat. Sajnálom, hogy ilyen csekélységekről kell tárgyalnom a nagynevű testülettel. De nehogy Méltóságtok rossz néven vegyék hallgatásomat, kimagyaráznom kell magamat.«

5) 5) Fraknói. i. m. 1. 390. 86