Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A második Érsekujvár

nem nyertek. Nem bíztak bennük, mert Ó-Buda csak kakaskukoritásnyi távolságra vagyon Uj-Budától. Azt hitték, hogy árulás rejlik mögötte. Mivel azonban Esztergom elfoglalása után is folyton könyörögtek Pálffynál, a nyert kedvező értesülések alapján 1596. jan. 26-án néhány száz embert küldött segítségükre Esztergomból. Mikor ezt az óbudaiak megtudták, egész éjjel fenn voltak és készen várták őket. Mihelyt azután a csapat megérkezett, még az éjjel útnak indultak. Január 27-én Esztergomba érkezett 2160 lélek, 175 terhelt kocsi, melyek némelyikébe 12, de legkevesebb 6 ökör volt befogva. Továbbá 2 nagy hajó, amelyeken az aggok, hajadonok és előkelők voltak. Mindezeket 1 napi pihenés után tovább szállították Érsekújvár felé. A budai várbeliek még az éjjel értesültek az óbudaiak elvonulásáról. Lámpákat gyújtottak és nagy lármát csaptak, de a várból kijönni nem mertek. Másnap reggel tudták csak meg, mi történt. Azonnal nagyobb csapat néhány ágyúval sietett utánuk, de utói nem érhették őket.

2

6) Emiitettük, hogy Pálffy Miklós, mikor generális főkapitánnyá lett, székhelyét Érsekújvárra helyezte. Az 159&. évi országgyűlés ebből kifolyólag kérdést intézett a királyhoz, mit tegyen a főkapitány akkor, ha Érsekújvárt az ellenség megszállaná? vájjon a végvárban maradjon-e, vagy a főkapitányi tisztség szükségleteihez mérten a harctéren teljesítsen szolgálatot? A KK és RR azt hiszik, hogy a generális főkapitánynak régi szokás szerint a harctéren a helye. Válasz gyanánt, mikor Esztergomot ez év nyarán visszafoglalták, 2

B) Némethy. 118. 58