Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A második Érsekujvár

volt — ki-kirándultak a hódoltsági vidékre, hogy maguknak eleséget szerezzenek. A bajviadalok is tiltva voltak; ennek dacára a kihívások mindkét részről nem szüneteltek. Bort azonban az érseki pincék bőven szolgáltattak fizetés gyanánt. Nem csoda azután, hogy a végbeli vitézek boros állapotban engedetlenségre is vetemedtek. 1589-ből olvassuk Újvárról, hogy Révay András több huszár főlegénnyel együtt megborosodván, a várkapitánytól azt követelte, hegy legalább tiz huszárral bocsássa őt Párkány alá. Török vérre szomjúhozott és kopjáját oda akarta vinni, hogy a sorompóba vágja. Ez ugyanis a kihivás jele volt. A várkapitány eltiltotta. Erre Révay társaival együtt erőszakkal próbáltak kitörni és dühükben a várkapitányt is majdnem levágták.

2

4) A következő évben Thurzó György rándult ki az újvári őrség egy részével — ugy látszik — a Duna jobb partján Esztergom felé. Esztergomhoz közel azonban Szokolovics Memy esztergomi bég csapatával harcba keveredett, mely a magyarok vereségével végződött. Zay András és Lőrinc, Jakusich Imre, Pesti Zsigmond, Hagymássy Kristóf, Zákonyi János és Huszár Mátyás fogságba kerültek, sok vitéz katona elesett és maga Thurzó alig tudott futással megmenekülni. 2

5) Pálffy Miklósnak egyik ilyen kirándulása már sokkal szerencsésebben végződött. Az óbudaiak már Esztergom ostroma alatt könyörögtek Mátyás főhercegnél és Pálffynál, hogy Krisztus szerelmére szabadítsák meg őket a törökök hatalmából; de akkor sem segedelmet, sem Ígéretet 2

4) Takáts. Török—magyar bajviadalok. 46. 2

5) Katona. Hist. erit. Hung. XXVI. 491. 57