Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A második Érsekujvár

Pálffyt, hogy őt, mint «szegény legényt« ne en­gedje kárba esni. Bizony a németek jóvoltából «szegény legé­nyek« voltak a végvárak magyar katonái mind, tisztek és közemberek egyaránt. Már pedig az akkori nóta szerint: Szegény legénynek olcsó az vére, Két pogány közt egy hazáért ömlik az vére. Ez az «odium hungarorum«, a németeknek a magyarok elleni gyűlölete, a magyarság pusztu­lása és elmaradt 1 védelme hozta létre a Bocskay­felkelést és adta Bocskaynak a legjobb katoná­kat, mert az elbocsátott, szélnek eresztett magyar katonák mind melléje sereglettek, nogy a sok szenvedést, méltatlanságot és jogtalanságot be­csülettel visszafizessék. Mielőtt tovább mennénk, fel kell említenünk, hogy király és magyar rendek a törökök elleni első védelmi rendszer kiképzésekor a kis várak lerombolását határozták el azon az alapon, hogy komoly támadás esetén amúgy sem lehetett volna azokat megtartani. Később belátták, hogy a ki­sebb várak is nagy hasznára válhatnak a honvé­delemnek, mert a török portyázó lovasság e köz­beeső kis várak hiányában zavartalanul törhetett a nagyobb várak közötti területekre s az egész vidéket kirabolhatta. Ezek a kisebb várak azon­ban magyar őrségükkel, mely a vidék erdeit, bo­zótjait, gázlóit ismerte, kisebb támadásokat ma­guk is vissza tudnak verni, nagyobb támadás ese­tén pedig az anyavárnak fontos megfigyelő szol­gálatot teljesíthetnek. így épült fel a 16. század végén vagy a 17. század első éveiben — kétség» 54

Next

/
Thumbnails
Contents