Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A második Érsekujvár

gyár katonák ősi szokás szerint évi bérre voltak felfogadva. Minthogy a hadjáratok télen át szüneteltek, a mezei hadakat azaz a havi zsoldosokat télre hazaküldték s a végvárak őrségére az évi béres hadiszolgák maradtak vissza. Már most az idegen katonák, amikor zsoldjukat idejében meg nem kapták — ez pedig gyakran történt meg — zsoldért és kenyérért kiabáltak s ahol lehetett, ott szerezték. A tisztek sem állottak jobb sorsban, az ilyen kiruccanásokban tehát ők is szívesen résztvettek. Az idegen zsoldosok tehát valóságos egyiptomi csapást jelentettek az országra. Maga Gablmann Miklós, aki Mansfeld seregében mint haditudósító vett részt, beismeri ez idegen zsoldosoknak pusztitásáit és elmondja róluk, hogy Magyarország elpusztított, lakatlanná vált vidékein magukra hagyatva menetelnek s amikor végre lakott helyre találnak, azt gyökeresen kiélik, elpusztítják.

4) E fizetési módszert idők multával a magyar gyalogságnál, azaz a darabontoknál és hajdúságnál is alkalmazásba vették. Ennek következményekép a magyar katonaság is, ha zsoldját meg nem kapta, ki-kirándult a vidékre s az amúgy is eléggé zaklatott néptől szedte be azt, amire szüksége volt. Külön katonaosztályt alkottak a szabad hajdúk, akiket a végvárakban fizetés nélkül alkalmaztak hadiszolgálatokra s akik rablásból és zsákmányolásból tengették életüket. Az országgyűlések az idegen katonák és a szabad hajdúk kihágásai, rablásai és fosztogatásai ellen jóformán évről-évre felszólaltak, a szabad 4) Hóman—Szekfü i. m. IV 349. 48