Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A második Érsekujvár

sét pendítette meg, ámde a terv ellen maga a rend foglalt állást. Mikor azután Rudolf császár a lovagrendet eziránt megsürgette, a magyar várakat lóistállóknak nevezték, «hogy nemes lovagok nem harcolhatnak sárfészkekben, ahol nem lovagi kard, hanem az időjárás és tűzvész az ellenség.«

2) A cseh rendek a török adót évenkint beszedték és saját embereik szállították magas napidijak mellett a bányavidéki végvárakba, hogy az őrségeket fizessék. Ennek fejében azután bizonyos előjogokat követeltek. Sőt tovább mentek: Azt kívánták, hogy Érsekújvár parancsnoka és kapitánya necsak a császárnak, hanem a cseh koronatartományok rendjeinek is esküt tegyenek, mert ők fizetik őket és építék fel váraikat.

3) Mindaddig, amig a várak és erődítmények a magyar főurak és főpapok birtokában voltak, akik azokat fentartották és őrségüket fizették, ez az őrség természetesen mindenütt magyar volt. Mikor azonban a határszéli várak fontossága a törökök gyakori kalandozásai következtében évről-évre növekedett s a főurak és főpapok a várak fentartásával járó költségeket fedezni már nem tudták, mert birtokaikat a törökök feldúlták, váraikat egymásután kénytelenek voltak a királynak átengedni. Ezzel azután uj szereplők: az idegen katonák lépnek a szintérre. A bécsi haditanács a magyar végvárakba többnyire idegen zsoldos katonákat fogadott fel s azoknak élére idegenből jött tiszteket állított. Ez idegen katonák havi zsoldot kaptak, mig a ma:) Hóman—Szekfü i. m. IV. 145—147. 3) U. o. 153. 47