Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Bottyán 1708. évi január elején Érsekújvárba jött, hogy az újvári generálisságot, mint vezérlő tábornok átvegye. Többnyire itt, vagy Nyitrán, vagy bátorkeszii kastélyában tartózkodott aszerint, amint a hadmüveletek megkívánták. Július végén réstörő ágyukkal indult a gútai Békavár ellen. Átkelt a Vág-Dunán és mig saját lovasezredét Komárom elé állította, maga az erődnek ostromához fogott. Rövid ideig tartó lövetés után rohamra indult és az erődöt bevette. Az őrség egy részét kardélre hányatta, másik részét fogolyként Újvárba hozatta. Ezután Békavár töltéseit levonatta, cölöpzetét felégette s a sáncokban talált ágyukat, fegyvereket és egyéb zsákmányt aug. 2 án Újvárba hozatta.

1

9) Bottyán, hogy a császáriak vizi közlekedését Komárom és Esztergom között újból megakassza, Karva szomszédságában a csenkei puszta határában uj sáncokat hányatott. Május közepén a munkával elkészült és azt irja róla a fejedelemnek: «oly erős leszen, hogy hacsak táborostul az ellenség reá nem megyen, Isten óltalmábul nem féltem. Már is komáromi, esztergomi és budai sajkák kezdték impetálni: de magam is közel lévén — azonnal visszapuskáztattak; azuttal nem is mutatták közelrül magukat. Háromszáz emberre való sánc lévén, több nem is kell bele.«

:

o) E csenkevári sánc igen kellemetlen volt a császáriaknak; meg is támadták többször, de mindannyiszor sikertelenül. Bár e sáncok az egész vidéknek védelmére szolgáltak, Bottyánt mégis azzal 1

9) Thaly. Bottyán János. 232—233. s

o) Arch. Rákóczianum 1. I. 640. és IX. 3GS. 281