Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Mikép teljesítették az érsekprimások honvédelmi kötelezettségket

Piko (1690), Pireczka (1697), Polák, Pospek (1696), Prihoda (1692). Ragyhel (1696), Rezny, Rosánszki, Rolincz (1696). Scultéti, Sikora (1687), Simonovics, Spevák, Stacho, Štetina (1694), Sves (1691), Szirovecz, Szlávik, Szloboda. Tabik, Tomášek (1695), Tonka, Trubánszki, Tur esek (1691). Urbanovicz (1695). Vajkovics, Válek (1685), Valyko (1689), Veverka, Vibercsi, Vidovics (1697), Vinisliczki (1692), Vogyeraczki, Volok. Zachar, Zahradník, Zalezsák (1691), Zelenka (1687). Ezek közül 44-nek 1700-ban Érsekújvárban háza volt, amelyet a régi magyar tulajdonostól vagy örököseitől, akik 1663-ban a várból kivonultak, megvettek. Az összeírás az eladók neveit is felsorolja. H i kép teljesifetfék az érsekprimasok honvédelmi kötél ezettség ü ket. E kérdéssel részletesebben más alkalommal kívánok foglalkozni, azért az alábbiakban csupán annak Érsekújvárral kapcsolatos részére szorítkozom. Az esztergomi érsekprimás a hazai törvények értelmében két bandériumot volt köteles fentartani. Egy-egy bandérium a birtok nagyságához képest eleinte 300—100, később, a 15. században 500 lovasból állott. Az érsekprimások e kötele251