Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Mikép teljesítették az érsekprimások honvédelmi kötelezettségket

zettségiik teljesítése céljából külön katonai szervezetet létesítettek, mely az egyház szabad katonáiból, nemes jobbágyaiból, egyházi nemesekből, vagyis az egyház prediális nemeseiből állott. A török hatalomnak Magyarországban egyre gyarapodó növekedésével e honvédelmi kötelezettség más alakot öltött aszerint, amint a törökök az ország várait egymásután elfoglalták és ezáltal bizonyos várvonalat alkottak, amellyel szemben a honvédelemnek is a megmaradt várak által védett vonal fentartására kellett irányulnia. Ez pedig állandó, évről-évre, sőt napról-napra szükséges hadiszolgálatot kivánt meg, amely célnak a régi banderiális rendszer meg nem felelhetett. Több rendbeli kisérlet után az 1566. évi országgyűlés elrendelte, hogy minden száz jobbágy után három fegyveres lovast kötelesek az urak és nemesek kiállítani s a kijelölt várakba szolgálattételre kirendelni. E kötelezettség azután oly alakban lépett életbe, hogy az urak, a «Dominusok« ez állandó lovasokat elsősorban saját váraikban helyezték el. így állottak be a nagyurak szolgálatába nemcsak az elszegényedett, mindenükből kipusztult nemesek, de oly nemesek is, akik harci vágytól égve, állandó hadi szolgálatba lépni kivántak. Ilyenekre nagy számban találunk Érsekújvárban is. A nagy Thury György, akinek hőstetteit énekek dicsőitették és orvhalálát a népköltészet is megsiratta, mint Várdai Pál érsekprimás serviense, szolgája kezdte hadi pályafutását az érseki várakban. Ilyen serviensei voltak az érsekprimásnak a vitéz Zolthay Lőrinc, Szondy György, Drégely hős védője, Csomay Imre, Ghyczy György, 252