Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A felszabadító hadjárat és Érsekujvár visszafoglalása

ennek dacára mégis felszabadult a török uralom alól, abban Lipót császárnak vajmi kevés része volt. XI. Ince pápa volt az, aki a török ellen indítandó nagy háborút évek óta sürgette és az ozmán hatalom megtörésével Magyarország felszabadítását kívánta. Ő biztosította a háború esetére Franciaország semlegességét, ő teremtette meg Lengyelországgal a véd- és dacszövetséget, végül ami legfontosabb: óriási pénzáldozatokkal járult e felszabadító hadjáratnak céljaira. Mint Fraknói írja:

1) A bécsi udvarhoz küldött segélypénzek összege 400,000 frtot tesz ki. A lengyel királyt fél millió frttal segítette. A bajor fejedelemnek 300,000 frtot bocsátott rendelkezésére oly célból, hogy a császárnak küldendő segédhadait felszerelhesse. Mikor teljesen bizonyossá lett, hogy a török háborúra készül s a nagyvezér óriási hadával már Belgrádnak indult, akkor ébredt Bécs a veszedelem tudatára. 1683. május 1-ére a 21,000 császári gyalogságból, 10,800 lovasból, 6—8000 magyarból, tehát összesen mintegy 40,000 emberből álló hadsereg 56 ágyúval Köpcsényben állott. Csak még fővezér hiányzott. Lipót császár választása sógorára, Károly lotharingiai hercegre esett s ez volt legnagyobb szerencséje. Mert Károly herceg nemcsak kiváló hadvezéri talentummal rendelkezett, hanem — mint mondták — egymaga fölért egy hadsereggel és a császár minisztereinek, diplomatáinak és hadvezéreinek minden hibáját jóvátette. Károly herceg a magyarok sürgetésére, hogy a *) F raknék XI. Ince pápa stb. 70. 220