Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a törökök birtokában

A nagyvezér az elhamvasztott Párkány felépítését sürgősen elrendelte, majd seregével Érsekújvár körül táborozott, de a szeptember 26-án létrejött vasvári béke hírére seregével Esztergomba, majd Budára vonult. Esztergom megerősítésére három pasát, kellő számú csapatokkal hagyott hátra, hogy szükség esetén Érsekújvárnak segítségére legyenek.

1

8) Az egész világ azt várta, hogy a keresztény hadsereg győzelmeit Várad és Érsekújvár felszabadítása fogja követni, annyival inkább, mert a pápa a török háború költségeire 200.000 frtot küldött és állítólag megígérte, hogy legközelebb megint ugyanannyit fog küldeni.

1

9) Lipót császár azonban minden áron békét akart és Reninger követ már augusztus 10-én aláirta a vasvári békét a tényleges birtoklás alapján. Várad tehát és Érsekújvár török kézen maradt. A császár a békekötést sokáig titokban tartotta, jogosan félve attól, hogy mindenütt megütközést fog kelteni. Mikor azután szeptember 26-án köztudomásra hozták, tényleg nemcsak az országban, hanem a külföldön is felháborodást idézett elő. A vármegyék tiltakoztak ellene s amikor a császár a békeszerződés értelmében azt az ajánlatot tette, hogy Sempte, Farkashida vagy Guta közül valamelyik helyet emeljék erőddé Érsekújvár helyébe s a költségek felét a vármegyék viseljék, az ország rendei igen ingerült választ adtak. Végül is a befejezett tények előtt meg kellett hajolniok. Egyébként is az összes végvárak német katonákkal voltak telve s az udvar tudta, hogy minden ellenállást könnyen megfékezhet. 1

8) Némethy: 354. ,

9) Apponyi: Hungarica IV. 2077. 211